2014. július 23., 8:39
Ma ismondanám,
mint minden reggel
de mit is?
mit is ma is
szavak csobolyója
folyik bennem
képek villannak
mélyek tárulnak
akár a barlang
szezám nyílj meg!
besétálok
és a döbbenettől
szavam eláll
kincsek rejtőznek
oh nem, mint
a rablók barlangjában
Ali baba is elveszett
rejtőzködő érzelmek
Kosztolányi színes ceruzái
Michelangelo kőbe zárt fájdalmai
és persze Rodin szelleme
bolyong ott benn
másokkal vegyítve
kaleidoszkóp
színes egyveleg
odakinn kacéran ragyog a nap
pókhálószálakat csiklandoz
forró leheletével
harmatgyöngyöket mohón szippant
tán irigyli fényes csillanások
féltékeny...
s mindent emberi tulajdonsággal ruházunk fel
bőrünket terítjük a világra
oh hol vagy szamárfülű király
s te szegény borbély
lagymatag
puha szó
puha érintés
lajhár álma mily szép
látod csak mondom
lélekbúvár csemege
na persze csak kit valóban érdekel
unott percekben
ásít a közöny
érzéketlenség szele veszettül söpör
utca - hajléktalanok
de már messze járok
fel nem fogom az ellentétek miértjét
ez nem dualizmus
nem szükségszerű
csak törvényszerű
"jognak asztalánál"
elveszett otthonok
kallódó emberek
fájdalom
mély sóhaja
vad orkánná szelídül
érthetetlen
lépj belém
sétálj be
odabenn
terített asztal vár
szívem és lelkem
bezárt melege
mi adni vágyik
szakadatlan
rongyszőnyeg
göngyölítem
mennyiféle szín
mennyiféle szál
minden maradék
beleszőve
akár a szivárvány
felsétál a lélek
égbe szökken
könnycseppek garmada
odakünn pillangó szárnya libben
lélek száll lélekhez
