Reggeli levél (2.)

Pulai Évának

Képzeletem lehet határtalan, bár szűkre szabja belső terem, mégis e kávéízű hajnalon Veled tekergek a kihalt utcákon.
Hajunkon lámpafény csillantja ezüstbe szédült hajszálainkat..szépek! s bár az ifjúság régen elszelelt mégis mint két bakfis
hangosan felkacagunk majd szemlesütve pironkodunk, de a kihalt utca mit sem bánja, sőt talán vidámságot hint maga is féktelenségünkre.
Közben már beléptünk egy meleg szobába, mert valahogy este lett és a lámpafények változatlanul sárgán világítanak.
Kandalló tűz álmosan pislog, rakni kéne... burnsi kockás takaróink türelmesen várakoznak hintaszékeinken  nyugodva.
Majd' mindenből kettő van. Meseház, mesevilág és egy dal: bolyongunk a város peremén...
de most mégsem, inkább lehuppanunk hintaszékeinkre. Ejnye lányok! - reccsenek fájós tagjaik szegény székeknek...
S Te fogod azt a régi csoda Burns kötetet, pont ott nyílik ki persze...és halkan álmodozva mondod nekünk... :)

Siersthal, 2019. január 27.

Reggeli levél (1.)

Mi a boldogság? Van-e boldogság? Mi az öröm???
Áh, egyik kedvenc mesém: Várnai Zseni: Örömök Kertje!
Odakünn tavasz van! Üdezöld a fű, dolgozik az ásóbajnok,
szaporodnak a halmok. Halmok, hantok, elesett katonák, háború.
Volt van, lesz míg ember él a földön. Ha csak egy, akkor is. Önmaga harcosa....
Előbújt a Nap. Fénye beragyogja a látóhatárt.
Derít, kedvet érlel...akár nyáron a mosolygó gyümölcsöket.
Szarka száll.
Szép az élet mindenek ellenére.
Szép, szép, Szép Ernő.
Nem más az élet, mint egy nagy meséskönyv.
Minden lapját más és más írta, írja.
Van hogy himnusz, van hogy dráma, van hogy karcolat,
van hogy..., van hogy..., van hogy... :)
Minden van!
Szép zene szól.
Zene az élet.
Hullámzó, változó.
Örömóda, gyászinduló...
Vagyunk hát halálra születve.
Egy villanás, egy rövidke utazás itt a földi lét...

Siersthal, 2019. január 09.