a bánat keserű kérge
mázsás kolonc
állhatatos szívem
vérkő bástyáján
hívtalak hangtalan
hisz a szavak csak álcák
mélyükön a semmi
de te nem felelsz
hívtalak sírva-zokogva
hittem visszhangra lel
bánatom zsolozsmája
de nem! már a kő is olvad...
és látod most vége
többé csak benned hívlak
mint valami rossz darab után
a lehulló függönyt némaság fogadja
***
odakünn a Nap felszippantja
a feldőlt sajtár tejfehér nedvét
tehén bődül itatónál kék lepkék
Kisherend régmúlt varázsa bennem él
bennem él ki messze-messze
vágyom valamire mi nevesíthetetlen
bölcsőt ringató karok édes szorítása
anya lényem anyámé lett
feloldódtam a messzeségben
Siersthal, 2020. június 23.
