nélküled...

jégcsappá fagyott pillanat
már csak emlék mi ölel
elmentem akkor veled
itt mi maradt nélküled
nem utazom a múltba
sem a múltban
bolyongásom így is parttalan
igazgyöngyöket sírnék
ha lenne könnyem
nélküled...

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok
kábán hullnak a csillagok
kihunyt fényük
hittem
lésznek valami újnak
valami szépnek
ékes ágyuk
Letörtem
reményem
mint füst szökik
Fáradt vagyok
hópaplan nem zizzen
vánkosom rideg hideg
álmodom
titokban
- még én sem tudom -
akkor otthon
anyám karjában szunnyadok

Gyuri

Arcok a sötétben
tapogatózom
hideglelések
Gyuri, de sovány vagy
kedved bohó
arcodon ragyogó mosoly
ennyi év után hirtelen előbukkantál
szólsz kedvesen
majd mész azért a vacak lőréért
ami nélkül már nem létezhettél
keverem a jelent a múltat
és mindkettőt
bájos mixer
itt jöhetne a gikszer
de nem kell a rím
annál inkább a rum
konyakban kávéban
és itt a briósban
borzalmas
na persze csak aroma
művacak
mint ez a ... élet
és itt egy vidám jelző kimaradt
volt ki gyakran mondta
s van ki gyakran teszi
ennyi idő után is hallom könyörgésem
kértelek bávatag
jó szó
vajon mit jelent?
Hé, fiú! Gyere velem!
Tudok egy jó helyet
Na mi lesz?
Lassan a testtel!
Ne olyan hevesen.
Azt hittem írni fogok
de maradtál csak emlék
Gyuri, annyira bánom, hogy
nem voltam többet veled.

Esik

Esik
majdhogynem
"mocskosul esik"
de se Lövölde tér
se Kern
kipárnázott szavak
mégis hangosan csattannak
vaktöltények
célzottan
valaki kitárta kabátja szárnyát
egyetlen vágya
minden golyó őt találja
menteni a menthetetlent
azt az egyetlen fajt,
ki felsőbbrendűnek vallja magát
miközben önön mocskában hentereg
és kéjelegve gyilkol
hörpöl vért is
ugye hihetetlen
megcélozza a másik szívét
nem vár, nem kímél
kikiáltott ellenség
hulljon
és mint az ősember
ráhelyezi lábát
fejét égre szegi
és üvölt artikulálatlan

és én ott állok
látom magam
amint a testem
lassan a frissen hullott szűz hóra rogy
s mint érett csipkebogyók hullik a vérem
majd tengerré lesz
de nem hullámzik lágyan
azonmód megfagy
vöröslő bíborjég
rajta fakutyázik a győztesnek vélt
de semmilyen harc nem hordozza diadalmasan...
pillanatnyi látszat
s milyen áron...

mindig a szememben égnek a gyerekkatonák
s apám ott messze csontsoványan a fagyott káposzták között
mikor jégcsap ujjaival kaparná ki a szilárd földből,
hogy éhét csillapítsa
vér szülte éhsége
vér szülte messzeség
ember
megtagadlak most is
nincs hova tartoznom