lennék

 





csikorog a hó
foszló léptek
keletlen kalács
szegetlen terítő
rojtok
rongyos
foszló korc
minden egy villanás
vagy annyi sem
törtek - töredékek
halott szerelmek
kísértő árnyai
erdőt rajzolnak
a szűzi hóra...

lennék
sikoly
kezem tapasztom
de a számat befogni nem tudom
hajnali köd ül a tájra
- úgy szeretem -
katonalányok
nyírfák
mindig ugyanazok a képek
szállnak a darvak
ékük levegőt hasít

- nyugtalan a szívem -

lennék
s közben töprengek
mi ez a lennék
miért tódul ajkamra
s miért rovom papírra

álmok
elveszett lélek nélküli céda álmok
mint azok a kifestett szájú lányok
szegények
kopottak
a festék mit sem takar
sőt
necc harisnyás lábukon a visszér kidagad
most kinek kellenek
egykoron piciny szájuk mily édesen puha volt

de már rég egy elszabadult vagon robog
nincs teteje
odabenn kazalban holtak magasodnak
égi lajtorja
mennyek kapuja
robogtak a boldogság-vonatok

emlékszem
hajak, szemüvegek, cipők tornyosulnak
mezítláb vonszolják magukat az élő? csontvázak
fényes csizmák csikorognak
pálcák suhognak
vonagló fájdalom

törlés

lidérctánc - ott a láp!
kékes lángok
őrület szemekben villog
majd közönyös pillantások
ravaszak ám
de mennyire
tudják rejteni kell
hogy majd váratlanul
mint egykoron a fekete autók
hirtelen ...

elvetem a gondolataimat
miért, miért mindig ezek tolakszanak belém
vagy bennem élnek és kifele törnek?

lennék mennék élnék
akár félnék is
csak éreznék újra
lennének könnyeim

szeress
ölelj
tarts karodban egyetlenem