anyám könnye

anyám könnye
szivárvány mosolya
felszaladt az égre
híd a végtelenbe
anyám szeme
kék akár a végtelen ég
kedve hullámzó óceán
karcsú alakja
ringó nádszál
szemem kutatja
keresi fent és lent
mézcsurgató nyár
fényeket érlel
kévék nyújtóznak
sárgállva magasba
szívek szomjaznak
vággyal telve árván
anyám könnye
szivárvány mosolya
felszaladt az égre
nyári eső
zengő vihar
zivatar
csak mossa-mossa
bánat-tengerem
árva szívem
odavágyik
ahol ő van...

Siesthal, 2018. július 26.

folyandár

mit nekem álom
mit nekem mákony
ha te leszel a nagykabátom
ki visel kit
ki cipel kit
mit nekem vágy
hol van már Tennessee
és az a sárga villamos
no meg Illés
és a legendák is csak hallgatnak
befagyott a szó
kószál a lélek
de nem lel senki kaszálót
pedig milyen üde zöld
zöld zöld zöld
ez maga a remény
hej Csokonai
belőled értem
tán ezért maradtam ilyen éretlen
hello Vilmos ki Tell
add nekem almád
pedig nem vagyok Éva
én is kiűzettem
mit nekem bármi
gőgöm óriási
vagyok ki vagyok
a fű bizony kipusztul
a sok folyandár alatt
folyandár lélek
szerteágazik
fut-fut
fel az égbe
mint az égig érő paszuly
az igaz mesében
kergetem farkam
nem vagyok macska
kergetem magam
nem vagyok magam
libben
kilibben
ki libben
játék
holdfény
szonáta
és regény
kapcsolódások
összefonódások
egy síron nő
két halvány liliom
halovány arca a Holdnak
fényt hint a rétre
fényt mosolyog sok ember arca
hívnak
és én nem megyek
pedig mennék
de mennék
derű
széles járomcsont
népek tánca
népek szíve
dobban
keveredik
elegyedik
összefonódik
szép Szuliko
szomorú a szívem

Siersthal, 2018. július 12.

vágta

 rég írtam reggeli levelet
tán most sem fogok
de olyan szép odakint
beborult
a zöld lombsátor felett
az ég titokzatos kupola
fényét eregetné a Nap
de bezárják felettünk
az élni vágyó fellegek
a szél sejtelmesen sustorog
lebbenti titok-fátylát önmagának
igen, önmagának
minden önmaga körül forog
bezárva szabadnak hitt börtönébe
kitörni hogyan is lehet
volt egy film:
Kitörés
és volt sok más film
az emberi elme alkot
alkot, mert a képzelet
állítólag szabadon szárnyal
de attól is foszthatóak vagyunk
kinn csendes esti zsoltár helyett
reggeli zsolozsma száll az égből alá
s hogy ezt nem lehet
o hogyne
hisz tótágast áll a világ
mi szegény bábuk
megkopottan ugrálunk
zsinórunk szükreszabott pályáján
bár látszólagosan
"miénk itt a tér"
mi is az a tér?
hány értelmű szó?
"mert a szó kimondva veszélyes fegyver"
én meg kisiklott vonat lettem
csak a vonat siklik ki?
hát nem
az élet
sok-sok szegény ember élete
szegény, na tessék
ez is mit takar?
szavak
szavak varázsa
lenge könnyű pajkos
nehéz veretes
rabság-szabadság
egy bölcsőben ringanak
ne félj hát
s engedd el a kezem
még ha nyújtom is
még ha kérem is
hogy fogd szorosan
engedd el bátran
hidd el azzal teszel jót
nem kell a gyeplő
nézd mily szép a vágtázó ló...


Siersthal, 2018. július 11.