vágta

 rég írtam reggeli levelet
tán most sem fogok
de olyan szép odakint
beborult
a zöld lombsátor felett
az ég titokzatos kupola
fényét eregetné a Nap
de bezárják felettünk
az élni vágyó fellegek
a szél sejtelmesen sustorog
lebbenti titok-fátylát önmagának
igen, önmagának
minden önmaga körül forog
bezárva szabadnak hitt börtönébe
kitörni hogyan is lehet
volt egy film:
Kitörés
és volt sok más film
az emberi elme alkot
alkot, mert a képzelet
állítólag szabadon szárnyal
de attól is foszthatóak vagyunk
kinn csendes esti zsoltár helyett
reggeli zsolozsma száll az égből alá
s hogy ezt nem lehet
o hogyne
hisz tótágast áll a világ
mi szegény bábuk
megkopottan ugrálunk
zsinórunk szükreszabott pályáján
bár látszólagosan
"miénk itt a tér"
mi is az a tér?
hány értelmű szó?
"mert a szó kimondva veszélyes fegyver"
én meg kisiklott vonat lettem
csak a vonat siklik ki?
hát nem
az élet
sok-sok szegény ember élete
szegény, na tessék
ez is mit takar?
szavak
szavak varázsa
lenge könnyű pajkos
nehéz veretes
rabság-szabadság
egy bölcsőben ringanak
ne félj hát
s engedd el a kezem
még ha nyújtom is
még ha kérem is
hogy fogd szorosan
engedd el bátran
hidd el azzal teszel jót
nem kell a gyeplő
nézd mily szép a vágtázó ló...


Siersthal, 2018. július 11.