Regeli levél (6.)

loparits erzsinek

a voltak vágya mesévé fonódik
az álmok életre kelnek
vagyunk, mint kis Ida virágai
a szív sóvár a lélek örök gyermek
elmúlt nyarak ifjúságunk jelképei
a tavaszok bimbódzó gyermekkorunk
az ősz belépő a végtelen folyosóba
ahonnan az örök télbe visz az utunk
lennénk-e halhatatlanok,
valami oly sok embert arra ösztökél
mi hajt, mi űz,
mikor annyi szomorúsággal teli a létünk
a szép mégis áttör mindenen
erősebb elnyomottan is minden másnál
szívünk; az örök szomjas áhítja vágyva rendületlenül

Siersthal, 2019. május 07

délelőtti levél 2.

Kocsis Zoltánnak


minden hallgatásban valami húzódik
minden csendben szól valami,
ha más nem a csend...
pokol és menny csak kitalálmány, hiedelem
ember parányi voltát magyarázza,
miközben a mindenségnek véli magát
miért is lenne pokol? ha van Isten...
miért kell mindenre magyarázat, csak a hitre nem?!
fájdalmak és örömök megférnek egymással,
mert mást nem tehetnek,
de ha birokra kelnek bizony az ember a vesztes...
vesztes akkor annak mi is a párja??
szavak, szózsonglőrök - alkotnak s teremtenek, akár az Isten
de minden teremtésbe hiba csúszott
így lett a földi lét a pokol sok embernek...
varázsvessző, varázsszőnyeg, száll a mese
oh, hol vagy Arany és te Lacija
már régen elporladtatok
ki kelt fel poraitokból?
virág nőtt, ehető, éltető
állat táplálékká vált
szegény állat meg embernek adta magát,
ha nem is önként.
micsoda óriási körforgás!
pedig a kör csak körbe megy,
ha kitér a sínből már más kör...

Siersthal, 2019. május 01.