A selyemzöld füvet
vöröslő lángtenger övezi
rigók perlekednek
borbolyabogyókat legelnek
hol van még a tél
hol van még a csontkezű
ki majd sebesre marja a földet
ha Holle anyó nem hint
puha fehér takarót
oh hol van minden
elillan(t)
mint ez a nyár
mi tán nem is volt
nincsenek évszakok
nincsenek bánatok
elillan minden elillan
futócsók az élet
áporodott vágyak
csak penészgombákat termelnek
szeretések láncos ölei
földhöz ragasztanak
szoros bilincs
illanó élet
illanó szerelem
őszi keserg
s a halál édes bűze
koloncot font nyakam köré
temet
de én mégis fellebbenek
az örökkön vágyott
havas csúcsra
és ott gomolyfelhő leszek
enciánkákat védőn burkolva
Siersthal, 2019. október 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése