Hógolyóként

Most, hogy ősz van
igen csak így simán
van
van
van
létezik
él és birtokol
birtokol?
bírt ok ól
vesszők
jelek
ékezetek
változások
egy vacak vonal
vonallal
összedűl a dal
szóval most hogy
színes kabátjában
beszökkent az ősz,
laza táncospárként
mert ki mondja meg
nemét korát
s minden mását
van nyelv mi nemel
új szó?
hát hogy mondjam?
nemek szerinti elosztás
mindegy
nem is erről akartam firkálni
csak az úrhatnám őszről
ki egyáltalán nem szolgáló
de nem ám
mily szépen megénekelték már annyian
de most éppen esik
és a dacosan ágáló levelek
csak áznak-áznak
netán fáznak
és oly erősen szorítanak,
hogy elfáradnak
és lassan alászállnak
de van ki még táncot lejt
mielőtt végleg
földi álomba szenderül
az égi helyett
Petőfi és Tompa
már tán nem sikk
kell az új
mi divat
nem baj
hulljon a férgese
még férgesebb helyett...
oh, szólj dal
vágyam oly mostoha
mert klasszikusokat
akarok legelni!
Igenis legelni
falni
most éppen Turgenyevet
mert elmondhatatlanul
ismeri, érti a lelket
akárcsak Dosztojevszkij
a két nagy
páratlanul egy pár!
két lélekszakértő
kismiska a sok mai kókler
kik magukat vallják
doktoroknak
lélek ismerőnek...
elszaladtam erre-arra
mi bennem hamvad
tán lángra kap
de valahogy gyenge
és csak lobbant egyet
kialszik
velem
együtt
ősz
te szép
te színes
álomringató
meseszínek
a lét igaz temetője
hozzád fordulok
téged énekellek
oly szép vagy
oly szép
és mégis
én a tél leánya vagyok
bezárom magam
egy óriás hógolyóba
lavinaként vágtatok
minden utamba esőt
elsodrok
hogy aztán darabokra esve
véget érjen az utam

Siersthal, 2019. november 18.