2021. június 5., szombat

Titok rácsok

Titkok rácsozott egén
kandikál a lélek
testétől fosztott
elveszejtett ember

titkok rácsozott egén
képzeletem
miféle barázdákat szánt
mond-e bármit neked

titkok már titkokat fonnak
se te se én nem hajolunk össze
hiába is beszélgetnek a szomorú
szemű virágok szívünk mélyén

a titkok elégtek
s bennük mi pőre gyermekek
füstős felhőként szállunk az égre
fogadj be Teremtő

Siersthal, 2021, június 06.


2021. május 25., kedd

révületben

(Dsida Jenőt olvastam)

ma újra lázasan csókolom a szádat
ma újra felkaptak hátukra a versek
idegen kezek motoszkálnak
vásott kölykök éhe szívemet marja
bennük éhemet csillapítanám
csikorgó fogakkal boldog öntudatlan
ma újra szólnék de minden hiába
hiába is csókolnak verssorok
lázam feléget, eléget
a szavak el- és felemésztődnek
kimondatlanul bennem

Siersthal, 2021. május 25.

2020. szeptember 13., vasárnap

válaszlevél barátnőmnek


nekem nincs vasárnap...
a napok monoton dobszók
kérgessé vájták lelkemet
az idő is elpihent
s már csak magam ismétlem
miközben mint rostán kihullt az emlékezet
várakozásban feléltem a perceket
semmi mi maradt eleven
láncfűrész sívít
dölnek a fák
hull az élet
állatok sírnak
emberek írtanak
írmag sem marad
tűz és vas
poklok pokla
szívemen bánat
nyomom sem marad
az idő sebeket foltoz
a test elpihen
a lélek hova száll
senki sem tudja
akár a szél nyargal valahova
s a végtelen idő foglya lesz...

Siersthal, 2020. szeptember 13.

2020. június 23., kedd

Hangtalanul

a bánat keserű kérge
mázsás kolonc
állhatatos szívem
vérkő bástyáján

hívtalak hangtalan
hisz a szavak csak álcák
mélyükön a semmi
de te nem felelsz

hívtalak sírva-zokogva
hittem visszhangra lel
bánatom zsolozsmája
de nem! már a kő is olvad...

és látod most vége
többé csak benned hívlak
mint valami rossz darab után
a lehulló függönyt némaság fogadja

***

odakünn a Nap felszippantja
a feldőlt sajtár tejfehér nedvét
tehén bődül itatónál kék lepkék
Kisherend régmúlt varázsa bennem él

bennem él ki messze-messze
vágyom valamire mi nevesíthetetlen
bölcsőt ringató karok édes szorítása
anya lényem anyámé lett
feloldódtam a messzeségben

Siersthal, 2020. június 23.

2020. május 4., hétfő

Barátomnak

Horváth Gézának

Mikor a réten selyemfű hullámzik,
tengerparton csavargok
s Lee Annára gondolok. 
Mikor a szél lágyan simogat,
anyám szép szemében,
mint bölcsőben gyermek
ringat a messzi ismeretlen.
S mikor a szél vad
s fákat tördelő haragos
apám jut eszembe...
De mégis mindenben
virágzik a szeretet...

Én meg csak köszönni tudom,
ha megosztod velem gondolataidat!
Akkoris, ha azok másfelé kanyarognak,
mint a bennem bűvóak...

Siersthal, 2020. május 04.