2019. április 19., péntek

Reggeli levél 5. - Érintés

Kocsis Zoltánnak

csak egy pillanatra,
kitárom szívem,
kitárom szívem,
beengedem ki betérne,
elmúlt a pillanat
s szívem üres maradt...
Jeszenyint olvastam
napsütötte nagypéntek reggelen,
már kerepeltek gyermekek,
hirdetvén az ünnepet,
ébrednek a mezők, a rétek,
erdők alján, domboldalon
szellőrózsák lengedeznek,
szélritmusra táncot lejtenek,
kecses lényük szívembe költözött,
mégis eljött a pillanat!
szívem többé nem üres.
mit ember meg nem érintett...
érint, érintés, érint és - intés?
szavak barázdát húznak,
hol van már a fényes ekevas,
nehéz gépek kínozzák a földet,
mennyi teher,
szívem, fájó szívem
hadd, hogy a virágok elringassanak

Siersthal, 2019. április 19.

2019. április 15., hétfő

Hűség (a bánat hűsége)

Markovics Anitának


amikor a bánat
szemed sarkában kucorog
még csak csendes társ
de telhetetlen
és egyre lejjebb és lejjebb halad
eléri pirosló  ajkad ívét
és vidáman felfalja
elszorul a szívem
ahogy nézlek
és látom
minden vonásod átadod
annak a telhetetlen bánatnak
ki felfalja lényed
szádon keresztül
betérve szívedbe lakomázni
amikor a bánat
elhagyta szemed
nyomát szobor merevre vésve
indulnék hozzád
szelíd csendesen
vinnék neked napfényes derűt
életre csókolnám sápadt homlokod
de a bánat lett már a hű társad
oly jól tudja te is hűséges vagy...


Siesrsthal, 2019. április 15.


2019. április 6., szombat

Szentmihály

Kifakult képek sokasodnak
bennem teremnek,
mint almák az almafán
szögre őket soha senki
nem akasztja
színük elveszett a múltban
apám veled
mióta nem láttalak
messze rovom utam
nem kanyarodik haza
örök hiányban élek
emlékeim erdejében
vadhajtások nőnek
sosem voltak velem viselősek
tekergek a kakukkfű illatától
bódult kora nyárban
nézem a Szilast,
azt a régit, a vadat
az áradót
a lapályt borítót
iskolaszünet – árvíz
Szentmihály, te kis
kedves falu
többé nem látlak,
de nem is akarlak
mára kinőtted magad
hova lettek a régi
kedves házak s emberek
hantjaikat is kiszántották
kell a hely
pöffeszkedjenek a csicsa házak...
szegény-szegény kicsi hazám
szívem dobbanásaiban érezlek
még érezlek...

Siersthal, 2019. április 06.

szédülés



Szédülök
én úgy szédülök,
mint egykoron veled
páratlan szédület...
virágot sem bont
gyümölcsöt sem terem
és én úgy szédülök
forog a világ
zsurávli
de messze szállt
álomport hint
egy láthatatlan kéz
szemem csukódik
semmit sem látok
és mégis többet látok
mint minden látó
minden hol van
őszbe csavarodott
régen a tavasz
öregedő testem
a nyár melegére vár
bán én nem szeretem
hiánypótló vallomások
születnek fakuló ajkamon
emlékek bódulatában
újra gyermek vagyok
nézem szépséges anyám
s ha nincs oly nagyon várom
késő este érkezik
fáradtan a munkából
elsimítja rajtam a takarót
szép könnyű keze
szívemben dobban szíve
talán egyszer újra látom

Siersthal, 2019. április 06.

2019. április 5., péntek

Reggeli levél (4.)

Ugyanott és mégsem

Néztelek a fiaddal. Az idő közben elszaladt. 34 év!
Volt idő mikor akkor már az élet vége volt.
Játékai vagyunk valami Hatalmasnak.
Egynek vagy többnek? Csak játszanak velünk!
Ide-oda passzolnak közben talán kacagnak.
Kinevetik a gyarló embert, ki mindenségnek véli magát.
 Persze ez csak csalóka képzelet!
De vannak kik ezt valósnak vélik
és kezükben hamis hatalommal gyilkolnak.
Gyilkolnak szóval és tettel alig páran a rengeteget!
Akár az erdőket! Tudatlanság átka, bűne irdatlan!
Nézlek és elkalandoznak a gondolataim.
Bezsákolnám, de nem lehet, nem lehet mind elszelel.
Béklyó, kantár ember műve. Megfogná a lehetetlent!
Csak ártatlan vadlovak senyvednek, mint a gyenge emberek...
Mi is a gyengeség? Szavak játéka tettek nélkül.
Játszani jó, mondják.
Na, igen, de csak velünk játszanak a halhatatlan Istenek...

Siersthal, 2019. április 06.