Hógolyóként

Most, hogy ősz van
igen csak így simán
van
van
van
létezik
él és birtokol
birtokol?
bírt ok ól
vesszők
jelek
ékezetek
változások
egy vacak vonal
vonallal
összedűl a dal
szóval most hogy
színes kabátjában
beszökkent az ősz,
laza táncospárként
mert ki mondja meg
nemét korát
s minden mását
van nyelv mi nemel
új szó?
hát hogy mondjam?
nemek szerinti elosztás
mindegy
nem is erről akartam firkálni
csak az úrhatnám őszről
ki egyáltalán nem szolgáló
de nem ám
mily szépen megénekelték már annyian
de most éppen esik
és a dacosan ágáló levelek
csak áznak-áznak
netán fáznak
és oly erősen szorítanak,
hogy elfáradnak
és lassan alászállnak
de van ki még táncot lejt
mielőtt végleg
földi álomba szenderül
az égi helyett
Petőfi és Tompa
már tán nem sikk
kell az új
mi divat
nem baj
hulljon a férgese
még férgesebb helyett...
oh, szólj dal
vágyam oly mostoha
mert klasszikusokat
akarok legelni!
Igenis legelni
falni
most éppen Turgenyevet
mert elmondhatatlanul
ismeri, érti a lelket
akárcsak Dosztojevszkij
a két nagy
páratlanul egy pár!
két lélekszakértő
kismiska a sok mai kókler
kik magukat vallják
doktoroknak
lélek ismerőnek...
elszaladtam erre-arra
mi bennem hamvad
tán lángra kap
de valahogy gyenge
és csak lobbant egyet
kialszik
velem
együtt
ősz
te szép
te színes
álomringató
meseszínek
a lét igaz temetője
hozzád fordulok
téged énekellek
oly szép vagy
oly szép
és mégis
én a tél leánya vagyok
bezárom magam
egy óriás hógolyóba
lavinaként vágtatok
minden utamba esőt
elsodrok
hogy aztán darabokra esve
véget érjen az utam

Siersthal, 2019. november 18.

esendő

Köszönet Rácz Tündének

mikor még hiszel a felejthetetlenben
nem számolsz az idő rombolásával
nem tudhatod mi nem ér
mikor még hiszel a felejthetetlenben

az építő gondolat, mint vén házról a vakolat
pereg csak pereg
málladozó csupasz falak
lassan megroggyannak

mikor még hiszel a felejthetetlenben
nem tudod, hogy másként is lehet
pedig láthatod mint rombol az idő
mivé lesz ki egykoron volt
mily esendő lény az ember...

most tégy míg tehetsz
most fogd a kezét annak kit szeretsz
s kit nem...

lehetsz gazdag lehetsz szegény
az elkerülhetetlen utolér
tudom én nem  mindegy mégsem
láthatod mi a való

nincs kegyelem
a felejthetetlent már rég eltemetted


Siersthal, 2019. október 29.

hol vagy

Mondd hol vagy
mikor már csak az emlékeimből hívlak elő
igaziból nem is tudom milyen voltál
torz képet fest az idő
egy képet szorongatok
s képzelem ilyen voltál
de nem
ez egy merevített pillanat
az időszobrász alkotta
egy rossz lencsével
mondd hol vagy
élesítem hiányodat
szégyenkezve míg voltál
olyan természetesnek vettem
törődésem csak üres léha szavak halmaza
oh mondd hol vagy
miért nem velem
önző módon vágylak érinteni
vágylak szeretni
mindig csak magunkat síratjuk
mikor másokat hiányolunk
oh mondd hol vagy
hol vagy te
kit tán sosem is ismertem

Siersthal, 2019. október 27.

Illanó

A selyemzöld füvet
vöröslő lángtenger övezi
rigók perlekednek
borbolyabogyókat legelnek
hol van még a tél
hol van még a csontkezű
ki majd sebesre marja a földet
ha Holle anyó nem hint
puha fehér takarót
oh hol van minden
elillan(t)
mint ez a nyár
mi tán nem is volt
nincsenek évszakok
nincsenek bánatok
elillan minden elillan
futócsók az élet
áporodott vágyak
csak penészgombákat termelnek
szeretések láncos ölei
földhöz ragasztanak
szoros bilincs
illanó élet
illanó szerelem
őszi keserg
s a halál édes bűze
koloncot font nyakam köré
temet
de én mégis fellebbenek
az örökkön vágyott
havas csúcsra
és ott gomolyfelhő leszek
enciánkákat védőn burkolva

Siersthal, 2019. október 26.

vérvörös virágok

sebekből folyó vérvörös virágok nyílnak
csak nyílnak szakadatlan
anyám, félek! fogd a kezem, vigyél el
vigyél a béke szigetére
hol nem szólnak a fegyverek
hol ember az ember
anyám, megfognám a kezed,
de hova lett,
hova...
egy vöröslő csonkot szorongatok
több se maradt belőled
anyám! már nem félek
érted harcolni megyek
nincsen béke sziget
nincsenek érző lelkek
talán egy másik világban
talán ott újra veled lehetek

Siersthal, 2019. október 14.

Fáj-dalom

szelíd
szelíden
ív
ívek
szelíd ívek hajlatában
lágyan dobban a remény

vér
pirosló
tenger
nem napfelkelte
vér

Szíria
lángban álló gyötrelem
életek törnek
életek szakadnak
kín
kíntenger
Szíria

anya hol vagy?
nézd!
ott és ott
és mindenütt
mint egykoron
vérgőz száll az égre
nincs oltalom

hol van
hol vannak
az emberek
kik azok kik
fegyverrel
életekre tőrnek
kik azok kik
röhögve gyilkolnak
csecsemőt, gyermeket
anyát, apát
embereket

ember ember ellen
milyen világ
milyen világ

holtest-hegyek
vérfolyók
kínban fetrengenek emberi lények
és én velük sírok
és én velük fájok
és én velük halok
mit élve kell elviselnem

Siersthal, 2019. október 10.

halott gondolatok

és voltak pillanatok és voltak percek mikor azt hittem élek
mikor azt hittem szeretek és szeretnek
és volt idő mikor mindent átfestettem képzelt valamiért
az élet oly csodás, de mit ér szenvedéssel teli? nemesíti a lelket?
és akkor a kövér papok, a gazdag urak?
oh, szegények majd a pokol tüzében égnek, de ők most legalább élnek!
mit ér a haldokló élet! a csontsovány gyermekek! szájukat ellepték a legyek...
nincs élelem míg itt hegyekben kerül a szemétre!
nincs vizük! mikor itt hatalmas medencéket töltenek!
minden mit ér?! ha csak egyeseknek jut! és a nyomor fojtogatja kínozza az érző lelket...
oh, hogy mondta Ady, hogy mondta Attila...
minden hiába! minden szó hiába!
csak a pénz, csak a pénz az Isten! megöl!
haragos kibékíthetetlen Isten Pénzisten! sötét veszejtő embertelen !
azok a fekete szemek! megtört pupillafények...
gyermekek csontbőr gyermekek - fekete Afrika! fehér ember örök bűne 
Európa! amerikát majmoló istentelen Európa, ki csak szavakkal hiszi istent... ki nem ad, csak elvesz...
Európa mivé lettél szegény, szegény Európa... és itt is éheznek a gyermekek...bántalmazott szegény, szegény gyermekek!
hogy tudjuk ezt ép ésszel elviselni?!

Siersthal, 2019. szeptember 10.

Regeli levél (6.)

loparits erzsinek

a voltak vágya mesévé fonódik
az álmok életre kelnek
vagyunk, mint kis Ida virágai
a szív sóvár a lélek örök gyermek
elmúlt nyarak ifjúságunk jelképei
a tavaszok bimbódzó gyermekkorunk
az ősz belépő a végtelen folyosóba
ahonnan az örök télbe visz az utunk
lennénk-e halhatatlanok,
valami oly sok embert arra ösztökél
mi hajt, mi űz,
mikor annyi szomorúsággal teli a létünk
a szép mégis áttör mindenen
erősebb elnyomottan is minden másnál
szívünk; az örök szomjas áhítja vágyva rendületlenül

Siersthal, 2019. május 07

délelőtti levél 2.

Kocsis Zoltánnak


minden hallgatásban valami húzódik
minden csendben szól valami,
ha más nem a csend...
pokol és menny csak kitalálmány, hiedelem
ember parányi voltát magyarázza,
miközben a mindenségnek véli magát
miért is lenne pokol? ha van Isten...
miért kell mindenre magyarázat, csak a hitre nem?!
fájdalmak és örömök megférnek egymással,
mert mást nem tehetnek,
de ha birokra kelnek bizony az ember a vesztes...
vesztes akkor annak mi is a párja??
szavak, szózsonglőrök - alkotnak s teremtenek, akár az Isten
de minden teremtésbe hiba csúszott
így lett a földi lét a pokol sok embernek...
varázsvessző, varázsszőnyeg, száll a mese
oh, hol vagy Arany és te Lacija
már régen elporladtatok
ki kelt fel poraitokból?
virág nőtt, ehető, éltető
állat táplálékká vált
szegény állat meg embernek adta magát,
ha nem is önként.
micsoda óriási körforgás!
pedig a kör csak körbe megy,
ha kitér a sínből már más kör...

Siersthal, 2019. május 01.

Reggeli levél 5. - Érintés

Kocsis Zoltánnak

csak egy pillanatra,
kitárom szívem,
kitárom szívem,
beengedem ki betérne,
elmúlt a pillanat
s szívem üres maradt...
Jeszenyint olvastam
napsütötte nagypéntek reggelen,
már kerepeltek gyermekek,
hirdetvén az ünnepet,
ébrednek a mezők, a rétek,
erdők alján, domboldalon
szellőrózsák lengedeznek,
szélritmusra táncot lejtenek,
kecses lényük szívembe költözött,
mégis eljött a pillanat!
szívem többé nem üres.
mit ember meg nem érintett...
érint, érintés, érint és - intés?
szavak barázdát húznak,
hol van már a fényes ekevas,
nehéz gépek kínozzák a földet,
mennyi teher,
szívem, fájó szívem
hadd, hogy a virágok elringassanak

Siersthal, 2019. április 19.

Hűség (a bánat hűsége)

Markovics Anitának


amikor a bánat
szemed sarkában kucorog
még csak csendes társ
de telhetetlen
és egyre lejjebb és lejjebb halad
eléri pirosló  ajkad ívét
és vidáman felfalja
elszorul a szívem
ahogy nézlek
és látom
minden vonásod átadod
annak a telhetetlen bánatnak
ki felfalja lényed
szádon keresztül
betérve szívedbe lakomázni
amikor a bánat
elhagyta szemed
nyomát szobor merevre vésve
indulnék hozzád
szelíd csendesen
vinnék neked napfényes derűt
életre csókolnám sápadt homlokod
de a bánat lett már a hű társad
oly jól tudja te is hűséges vagy...


Siesrsthal, 2019. április 15.

Szentmihály

Kifakult képek sokasodnak
bennem teremnek,
mint almák az almafán
szögre őket soha senki
nem akasztja
színük elveszett a múltban
apám veled
mióta nem láttalak
messze rovom utam
nem kanyarodik haza
örök hiányban élek
emlékeim erdejében
vadhajtások nőnek
sosem voltak velem viselősek
tekergek a kakukkfű illatától
bódult kora nyárban
nézem a Szilast,
azt a régit, a vadat
az áradót
a lapályt borítót
iskolaszünet – árvíz
Szentmihály, te kis
kedves falu
többé nem látlak,
de nem is akarlak
mára kinőtted magad
hova lettek a régi
kedves házak s emberek
hantjaikat is kiszántották
kell a hely
pöffeszkedjenek a csicsa házak...
szegény-szegény kicsi hazám
szívem dobbanásaiban érezlek
még érezlek...

Siersthal, 2019. április 06.

szédülés

Szédülök
én úgy szédülök,
mint egykoron veled
páratlan szédület...
virágot sem bont
gyümölcsöt sem terem
és én úgy szédülök
forog a világ
zsurávli
de messze szállt
álomport hint
egy láthatatlan kéz
szemem csukódik
semmit sem látok
és mégis többet látok
mint minden látó
minden hol van
őszbe csavarodott
régen a tavasz
öregedő testem
a nyár melegére vár
bán én nem szeretem
hiánypótló vallomások
születnek fakuló ajkamon
emlékek bódulatában
újra gyermek vagyok
nézem szépséges anyám
s ha nincs oly nagyon várom
késő este érkezik
fáradtan a munkából
elsimítja rajtam a takarót
szép könnyű keze
szívemben dobban szíve
talán egyszer újra látom

Siersthal, 2019. április 06.

Reggeli levél (4.)

Ugyanott és mégsem

Néztelek a fiaddal. Az idő közben elszaladt. 34 év!
Volt idő mikor akkor már az élet vége volt.
Játékai vagyunk valami Hatalmasnak.
Egynek vagy többnek? Csak játszanak velünk!
Ide-oda passzolnak közben talán kacagnak.
Kinevetik a gyarló embert, ki mindenségnek véli magát.
 Persze ez csak csalóka képzelet!
De vannak kik ezt valósnak vélik
és kezükben hamis hatalommal gyilkolnak.
Gyilkolnak szóval és tettel alig páran a rengeteget!
Akár az erdőket! Tudatlanság átka, bűne irdatlan!
Nézlek és elkalandoznak a gondolataim.
Bezsákolnám, de nem lehet, nem lehet mind elszelel.
Béklyó, kantár ember műve. Megfogná a lehetetlent!
Csak ártatlan vadlovak senyvednek, mint a gyenge emberek...
Mi is a gyengeség? Szavak játéka tettek nélkül.
Játszani jó, mondják.
Na, igen, de csak velünk játszanak a halhatatlan Istenek...

Siersthal, 2019. április 06.

gyújtogató

ha én gázláng gyújtogató lehetnék
folyton csak az utcákon tekeregnék
ködbevesző imbolygó fények között
gyalogolnék
néha-néha sikoltanék
önön árnyam ijesztene,
de akkoris csak gyújtogatnék
üres sziveket lángra lobbantanék...
barikádokra nem vágyom
Gavros sem akarok lenni,
csak szimplán a kis róka
ő szelídítene engemet...
szívem minden melegét
másoknak hiába kínáltam
de barátom a kis róka
örömmel fogadta


Siersthal, 2019. március 05.

görbetükör - trükkös elme tükör

Te csak hagyd
hogy játsszon az elme
te csak hagyd
hogy elsodorjon a lendület
lendkerék, oh be szép
tűzoltó leszek és katona
kis autó nagy autó
örül a gyermek
tébolyult felnőtt
te csak hagyd
hogy hamis igék
vadítsanak
s magad is hirdeted
hévvel
zöld és Ráckeve
végállomás
függöny le
absztrakt
de nagyon
elvonás
dili ház
nem is kell már
sárga ház
helyette
egy egész ország
hát persze
játszótér
kis egér
kisegér
sajtocska
lyukacska
zsebecske
mákocska
mely mese
vége
itt
fuss
el
véle
m

Siersthal, 2019.február 22.
.

Reggeli levél (3.)

Mondd, milyen is a fénytelen fény?
mondd, milyen is a kihűlt meleg?
és mondd, milyen is az amikor
csak mázasan szeretünk,
de ha a máz lepereg
nem marad semmi sem.

Üres, áporodott üreg!
és annak mélyében lapul
dideregve reszketve bújva
egy régi emlék
mikor még volt fény,
mikor még volt szeretet,
mikor még a lélek melege
szemekben csillant és volt Ember.

Siersthal, február 22.

délutáni levél 2.

 szürke, szemetelős, tar ágak színesen nyújtóznak a magasba.
mindegyik más és más, árulkodik a forma...de szeretem!
kanyarog a patak, nincs regulázva, nem úgy, mint szegény Szilas!
gyerekkorom tiszta vízű patakja, akkor még fürödni lehetett benne!
el is veszett fél papucsom a gátnál, ahol a bulgár kertész tavat fakasztott.
üvegházban nevelte a palántákat, közel volt a temető... de már nincs!
lakópark épült a helyébe, szegény Feri bátyám...
szegény halottak, nyugtuk nincsen. hiába no a pénz az úr a többi smafu...

Siersthal, 2019. március 05.

piros-fehér (öröm és gyász)

és ha elhagysz
jól teszed
minek is az
ki nem szeret
kinek szíve oly fösvény,
hogy önmagát is sanyargatja
nem ismeri szívszerelmet
nem ismeri a kegyelmet
arcán álnok mélyedések
idő barázdai a keservnek
keserű sors
keserű szív
álnok ember
de kegyetlen

elnézem az édest
arcán lázrózsák gyúlnak
keze, aszott keze
védtelen madárként rebben
szívében hála nyílik
ideje az elmúlásnak
ideje a halálnak
véget vetni rettegésnek
véget vetni szenvedésnek
elnézlek édes
vagy már kiterítve
szemem csukva
múltban
látlak édes
látlak
szép vagy és kedves
bőröd fehér
hajad holló
alakod oly karcsú
engedelmes vagy
ellensége önmagadnak
megtagadod a szerelmet
kényszerre
buta vagy
oly buta vagy
dacolj hát
légy ki vagy
ne meszelt bábu
én édesem

ujjaim között piros homok
folyik
pereg pereg
akár a rokka
akár az időkerék
piros homok örök lázban
fehér homok folyam mélyén
fehér patak a neved
kanyarogsz szép szelíden
bunkerek között
halott katonák
pirosak-fehérek
öröm és gyász
távol-kelet

rád gondolok
te ott messze
én kedvesem
téli gyermek
csikó csikó
emlékszel-e


Siersthal, 2019. február 16.

hitet írnék...

Írnék én levelet,
de nincs kinek
szeretnék is
de nem lehet
kifacsart tagokkal
álomtalanul fekszem
karomon a bánat
hűségesen elpihen
szuszogva alszik
s tán hős katonaként
egy képzelt hazáért verekszik

írnék én levelet,
de nincs kinek
nem hallgat meg senki sem
írtam Neked s Neked is
de minden hiába
csukott szemek
bezárt szívek
kalodájába nem jutott el

írnék én levelet
ahogy egykoron
mikor még oly sokan
kísértek utamon
hova lett
minden hova lett
mára csak az ármány
mi hűségesen marad

írnék én levelet
olvasnék Hauptmann-t
Schillert, Csehovot
oh és Thomas Hardyt
na persze
veretes szavak
imaként zubognak
de kinek kell mára
csak röviden
sms-ben

minden hova lett
hova lett
főleg te
te, kiben hittem
kinek hittem
mert hinni kell
mindig valakiben
valamiben
legyen eszme
legyen ember
hit nélkül halott az ember

Siersthal,  2019. február 15.

délutáni levél 1.

esik, gyöngyszemek gurulnak az ablaküvegen,
odakünn zöld a fű,
patakparton kopaszra nyírva a kosárfonó fűzek
Mortimer Shuman énekel.
elolvadok tőle
régi dal.L'accordéon naufrageur (1978)
a sárga ház sötét színbe öltözött,
nemcsak az esőtől
lám hogy átfesti a világos sárgából okkernarancs lett.
meghalt a gazda még hetven sem volt
sír az ég
kanyarogó patakok medre újra vízzel telítve locsog-locsognak
február
tar ágak nyújtóznak az égre tartják a nehézszürke boltozatot
nagy Isten terhe
félresikerült világát emberek háborgatják
sírás a kápolnában
gyászol az élet gyászol a halál
szeretlek téged szeretlek te messzi kedves
nézd kezemben a nagy semmi
de tenyeremben vonalak árulkodnak
jósok megmondják mit hoz a sorsom...
szeretlek kedves te ott messze
vágyam odaszáll de haza már sosem talál
nincs nincs már az az ország melyet otthagytunk
híve hamarosan visszatérünk
s Mátrában boldog békességben élünk
tornácon ásító reggel frissen ébredve madárdalos kikeletre...


https://www.youtube.com/watch?v=qckXl2XYnQE


Siersthal, 2019. február 10.

Végtelen út

Vajon úgy megyek-e el, ahogyan jöttem sírva, mezítelen...
Vajon úgy vágyik a halál engemet vagy én őt, ahogy te engem drága anyám. 
Teltek a napok, hónapok.  Te egyre fáradtabb lettél.  
Az élet annyit gyötört, pedig te szelíd voltál és kedves.  
Lehet ez volt a hibád?  
Anyám, te drága úgy hiányzol!  
Hozzád készülök a végtelen útra.
Gyere, gyere fogd meg a kezem vigyél magaddal.  
Engedd, hogy ott egy másik világban kisimítsam minden bánatod.  
Legyél szabad. szárnyalj, ahogy sosem.  
Végre legyél ki vagy szép szívű anyám!

Siersthal, 2019. február 09.

Reggeli levél (2.)

Pulai Évának

Képzeletem lehet határtalan, bár szűkre szabja belső terem, mégis e kávéízű hajnalon Veled tekergek a kihalt utcákon.
Hajunkon lámpafény csillantja ezüstbe szédült hajszálainkat..szépek! s bár az ifjúság régen elszelelt mégis mint két bakfis
hangosan felkacagunk majd szemlesütve pironkodunk, de a kihalt utca mit sem bánja, sőt talán vidámságot hint maga is féktelenségünkre.
Közben már beléptünk egy meleg szobába, mert valahogy este lett és a lámpafények változatlanul sárgán világítanak.
Kandalló tűz álmosan pislog, rakni kéne... burnsi kockás takaróink türelmesen várakoznak hintaszékeinken  nyugodva.
Majd' mindenből kettő van. Meseház, mesevilág és egy dal: bolyongunk a város peremén...
de most mégsem, inkább lehuppanunk hintaszékeinkre. Ejnye lányok! - reccsenek fájós tagjaik szegény székeknek...
S Te fogod azt a régi csoda Burns kötetet, pont ott nyílik ki persze...és halkan álmodozva mondod nekünk... :)

Siersthal, 2019. január 27.

Reggeli levél (1.)

Mi a boldogság? Van-e boldogság? Mi az öröm???
Áh, egyik kedvenc mesém: Várnai Zseni: Örömök Kertje!
Odakünn tavasz van! Üdezöld a fű, dolgozik az ásóbajnok,
szaporodnak a halmok. Halmok, hantok, elesett katonák, háború.
Volt van, lesz míg ember él a földön. Ha csak egy, akkor is. Önmaga harcosa....
Előbújt a Nap. Fénye beragyogja a látóhatárt.
Derít, kedvet érlel...akár nyáron a mosolygó gyümölcsöket.
Szarka száll.
Szép az élet mindenek ellenére.
Szép, szép, Szép Ernő.
Nem más az élet, mint egy nagy meséskönyv.
Minden lapját más és más írta, írja.
Van hogy himnusz, van hogy dráma, van hogy karcolat,
van hogy..., van hogy..., van hogy... :)
Minden van!
Szép zene szól.
Zene az élet.
Hullámzó, változó.
Örömóda, gyászinduló...
Vagyunk hát halálra születve.
Egy villanás, egy rövidke utazás itt a földi lét...

Siersthal, 2019. január 09.