Ugyanott és mégsem
Néztelek a fiaddal. Az idő közben elszaladt. 34 év!
Volt idő mikor akkor már az élet vége volt.
Játékai vagyunk valami Hatalmasnak.
Egynek vagy többnek? Csak játszanak velünk!
Ide-oda passzolnak közben talán kacagnak.
Kinevetik a gyarló embert, ki mindenségnek véli magát.
Persze ez csak csalóka képzelet!
De vannak kik ezt valósnak vélik
és kezükben hamis hatalommal gyilkolnak.
Gyilkolnak szóval és tettel alig páran a rengeteget!
Akár az erdőket! Tudatlanság átka, bűne irdatlan!
Nézlek és elkalandoznak a gondolataim.
Bezsákolnám, de nem lehet, nem lehet mind elszelel.
Béklyó, kantár ember műve. Megfogná a lehetetlent!
Csak ártatlan vadlovak senyvednek, mint a gyenge emberek...
Mi is a gyengeség? Szavak játéka tettek nélkül.
Játszani jó, mondják.
Na, igen, de csak velünk játszanak a halhatatlan Istenek...
Siersthal, 2019. április 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése