igaz ember

leszegett fejjel
konok makacson
ismételgeted
kifakult igazad
lázrózsás alkonyon
fenn a dombtetőn
papírsárkányt ereget
az elvetélt múlt
csipkerózsika-álmok
szőttek rád
levetethetetlen
tüskeruhát
vársz
kővé meredve
élettelen gondolatokkal
hogy újra hangosan
csobogjon a véred
a felhők mögül
kiömlő alkonyból
varázsszóra
felelevenedik
minden vágyad
minden álmod
derékba tört életed
kiegyenesedik
szétnyílnak az
összefonódott ágak
nyíló virágkelyhekkel
az égre tárulkozik
megújuló életed
végre felébredt
benned
a Csipkerózsika
patakok futnak
vidáman locsogva
a zöld völgyben
csapások vezetnek
az éltető vízhez
mindenfele
bejárod a vadak útját
így szelídülsz
hozzájuk
újra gyermeke leszel
a Földnek
a természettel élő
virágszívű
igaz ember

Siersthal, 2017. május 13.

kukoricás

éretlen kukoricaszemek
tejnedvet eresztenek
hosszú barangolás után
kint a határban
a lemenő Nap
vöröslő fénye alatt
mint éhes vad
majszoltam a szemeket
szomjasan ittam
az édes nedvet
kedvesem velem
milyen szép is így
a fáradt nap
persze lehet mindezt
csak képzelem
időrabló évek
pergő forgatában

Siersthal, 2017. május 03.

reggeli levél Tündinek

vagyunk kis magoncok
törékeny életek
a törődés maga a napfény és a víz
ha egyik is hiányzik
felborul az egyensúly
és a kis magonc megsérül
akár bele is halhat
mert mindengyik magonc másként kívánja
az éltető elemeket
akár a növények
vannak kik a forróságtól örökre elszenderegnek
vannak kik az árnyékben büszkén nővekednek
vannak kik vidáman lebegnek a vízen s vízben
vannak kiknek ez a haláluk
az ember is ilyen...
milyen nehéz is jól adni!
jól szeretni....ölellek!

Siersthal, 2017. április 29.