2010. június 22.
álmos a szó
térdel a vágy
gyere el
gyere el hozzám
nézd milyen szépen nyílnak a virágok
madárfiókák repülni tanulnak
zeng a szó
éled a táj
fekete álom aludni tért
még nincs tél
mégis hófehérbe öltözött a szemhatár
fekete-fehér
kelet és nyugat
ember és ember
ha ég szerelemben
milyen más szemmel lát
de meglehet mindent csak képzelek
s most kisvirág vagyok
erdő mélyén bújok
s onnan csilingelem halkan
szélszárnyára ülve
mennyire szeretlek
2010. június 22.
Ez már majdnem szerelem
ma reggel mikor veled keltem
s kusza gondolataimat még véletlenül sem rendeztem
kerestem a fonalat merre gurult az a fránya gombolyag
de több kilométer után megálltam s úgy maradtam
s most nem tudom mit tegyek
sóbálvánnyá lettem
remélem télen megvadult elemi erők
erdőkbe reptetnek s leszek éhes vadak csemegéje
s a bujdosó királylányt is megmentem
az a buta öreg király ráébred mennyire szerette
az a legkisebb, volt kedves kicsi lánya
ma reggel veled...
s előtte éjszaka mennyit járt a szám
neked szőttem szó-szőttest
persze jól tudom kedvenc szavaimat folyton ismételtem
na de mondd már kimondta, hogy mindig minden új legyen
szerintem igen balga, akár az építészek kik gigászi álmuk
mindenféle skatulyákba varrják
bolond szívem zakatol egyre
eltévedt sehova se vezető vágányra lelt
dohogok mormolok boszorkányszombatolok
holdtöltekor felszökkenek az égbe
s onnan nézek szerteszéjjel
keresem az elveszített utat
bár meglehet sokkal jobb magányosan
a rengetegben
- mint egykor Ábel -
tisztának lenni
csak a széllel feleselni
Nélküled mint lefutott szem ócska nylon harisnyán mi ráadásul több helyütt lyukas állok árván egy utca forgalmas sarkán támasztom a málló vakolatot erős vagyok csak nézem az ember-tobzódást észre sem vesznek akár el is terülhetek holmi kisalföld-módra nem lenne ki felfogna majd hervadt virágként még leárazott csokorként egy csóró szerelmes megvesz lepukkant motel ékes dísze így leszek egyetlen alkalomra 2010. június 20. Mikor műszaki rajzoló voltam mindent gondosan rajzoltam szebbnél szebb sablonok adták a kívánt formát folyamatábrák hömpölyögtek rajzok számok betűk ívek vonalak vonuló hada mennyire szerettem mozgó sablon mozgó világ rejtett titkok hivalkodó igazak kódok kódolt hódolata nyög belé a föld kicsi hazám elrejtelek van egy mese de csodaszép toronyba zárt királylány szövi színes álmát életfonalakkal holdfény hinti a tájat porcukorral édes almás pite szuszog az este keverednek bennem rejtelmek papírra hogyan is vessem gabalyodó gondolatok vajon ki csévéli fel... két kezed tartsd bátran motringom ráhelyezem tekerem tekerem letekerem hogy feltekerjem látod kedves mily egyszerű s hogy nem érted azt is megértem nagymama ezüst haja piciny kontyban édes illat finom illat múlt illata ölel körbe 2010. június 19. langyos szelek midőn hidegen fújnak hazámról mesélnek fekete a diófa kazalnyi lombja örvös galamb költi fiókáit rajta szívemben szép szavak erősödnek hideg szelek fújnak hova lett a nyár délibábos vibrálása mindenféle hangok mint a haragos óceán hullámzó tajtékja kioltják egymást s az az igazi egyetlen nagy mikor egymásba forrva egyként kiállnak lenn a mélyben temetődnek kesereg a hangom sír a Mátrában egy tárogató fenn az ormon valaki egy emberként játssza szétszakadó hazám minden jaját
elképzelem bánatom tenyerembe rejtem s mint kicsiny tenyér formáz hógolyót úgy gömbölyítem én ishiányzik a hó vagy a gyermekkor a sok színes emlék apa és a szánkó no meg a domb a siklás együtt a végtelen fehér határ az öreg temető beszántották kevély házak terpeszkednek az elporladt csontok felett hova lett a kanyargó kis patak hova lett minden és most hol vagyok néha utazom a múltban és olyankor otthon vagyok cím nélkül valami végleg megváltozott már skiccelni sem tudok egy kedves mese lóg a nyelvemen mert hogy azt hallok amit akarok olvasni meg még inkább persze többet nem mint mi bennem van tehát a skicc nem mást mint sicc ami már egy csodálatos mesekönyv felolvasni mint régen s vetíteni álló diákat mik mégis életre kelnek lelépnek a fehér lepedőről nyelik kitágult gyerekszemek üzen a múlt fűben-fában s hogy ez az orvosság mondják a bölcsek meglehet a szomszédnak volt egy malaca emse Zsuzsi a szentem én már nem is tudom tán 13 malackája volt rózsaszínek simák és foltosak aztán meg libát is tömtek mára hova lettek temetőben porlad rég az a szép fekete asszony a sírját sosem láttam s ha tudnám hol az élet vize akár gyalog is elmennék azt a rózsát belevetném akár Jancsi bizton mondom nem sárga volt elkalandoztam ahogy szoktam hisz itt csak magamnak mesélek 2010. május 30. Egyenetlen gerinc tangóharmonika mézédes dallama valahol a Szajna parton lágyan mesél aranyozott szobrok - marcona örök vigyázzák Paris kusza álmait óriáskerék a parton forog lassan fenn a magasban még a szél is másként fúj hintázik a kabin kellemes remegés fut a gyomron - az enyémen legalábbis - szeretem a háztetőket de a toronyházak csak pucéron meredeznek építészek álma rombolni mindent mi ódon gyerünk gyufaskatulyák sokasodjatok gomba módon bennetek az élet igazi öröm nem kell sehova se menni izgalmas a műsor a falon túl mondd Paris hova lett fényed bűzlő csatornák felmosó rongyok kanális nem nyeli el a sok mocskot villásreggelik urasan míg a híd alatti koldusok hogy ne rontsák a képet kilakoltattak s hinném vidéken a csoda rétek legelők szőlő-erdők de a marha csak szárazat kap s testüket böglyök falják a szántót mérgezik ezerrel halott méh hadseregek a szívem szakad és mert a lánc az már láncolat pusztulnak a madarak kivágtak minden fát s bokrot semmi nem szegélyezi a határt a földeken sivít a szél részeg emberek kezében puskák a macskákat kilövik ugye |
| 2010. május 30. fürödj fürödj csillagom a kétS hírnévben de emlékezz egy kis dalocskára száraz tónak nedves partján bizony... azt mondtad szeretsz csak teén de dagonyázni mégis jobb futottak a csíkos kis malacok makkot vetett nekik az erdőőr (míg van hon hol nem a vadak keresik a hihetetlen drága gombát ott lenn a föld alatt hínye a gusztusok) fürödj fürödj csillagom odalent a tóban csak vigyázz ne törd össze tükröd mert akkor kiben gyönyörködsz kevés voltam neked no nem mint mackó sajtban a brummogás bár ez is elhíresült még annyit sem értem így lettem kimérve hátha darabban jobb az ára(m) most egy kicsit bambán nézek fel rád mégis úgy szeretném ha újra velem lennél |
| 2010. május 30. http://www.youtube.com/watch?v=UoJ31Gg59fE Danielle Rivard - Priere Pour L'humanité nem kell hogy szeres szeress sistergő s kígyózó test ámbra illata áttetsző színe féltékeny szemek koszorút fonnak hófehér lepel kavarog emlékszel júniusi hóesés megemberesedett emberek lágerek sosem múló képek gyerekkatonák masíroznak nem merek álmodni nem merek ébredni látszat lángol a világ nincsenek sírok sok a temetetlen védtelen vértelen csak azok a szemek csak azok a szemek mindent megtagadok de legyűr a kór s ahogy a szavak elhagynak úgy hagynak el szeretteim vagy kiket annak véltem ma még elmondom mennyire fáj látni az emberi test az emberi lélek hanyatlását ma még szavakba öntöm testem-lelkem |
| 2010. május 30. megvakított csendek sztrogof szelet véresen villára tűzve késsel aprítolva nem nyelem le méla undor görcsölt mélyek feltörő régi képek viharvert múlt mint tört angyalszárnyak megtagadott álmok lopott csókok kavargó múlt anyám szeme őrült tekintete ágyhoz láncolt aszott teste kiapadt kút csobogó forrás üres hangja szívemet megtagadtam |
2010. május 30.
dallamok ívek emlékek
apám hegedűje
sosem láttam
sosem hallottam
gyermeknek lenni
önfeledt boldognak
tudatlanul hinni
a hihetetlent
a múlt illata kifakult
emlékkazlak hova lettek
fellegelte a ma
a jövőnek mi sem maradt
apám hegedűje
hangosan sír
sosem hallott hangja
elveszett a múltban
gyermekeim messze
2010. június 1.
hajnalban kelt szavak
tele reménnyel
egy új nap hitével
hajnalban kelt szavak
még fázósan borzonganak
süss fel nap!
süss fel nap!
a szél messziről sodorja
az önfeledt gyermek hangokat
virágok lassan nyílnak
szívünkben álmok ébredeznek
vérvörös a hajnali ég
egy új nap kél
hinti sugarait
emberre virágra
ismerős képek elmémben dobolnak
reszket a lomb
reszket a világ
kicsiny kis madárka
és én csak kiülnék a dombtetőre
hagynám a szelet perlekedni velem
erősen bátran selymesen lágyan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése