2010. június 25.
Oh, én szerelmem
milyen lágyan ringat a tenger
álmomban vajon hol jártam
s most reggel mikor majdnem feledtem
valamire leltem
Kaffka Margit verseit olvastam
kedves kínai költőim verseiből szemezgettem
egyik szebb, mint a másik
mind Neked mondtam volna el
álmomat beléjük rejtve
helyette mégis valami mást
valami szépet, mi annyira megérintette szívemet
osztom meg Veled
miközben a kitárt ajtón áradnak be az illatok
az ébredő Kert hívogat sejtelmesen
mondja nekem illatos lélegzetével
hagyd már ott azt a buta gépet
gyere, gyere
én itt vagyok neked
és várlak
mindig várlak
mondd el mit érzel
mint máskor is
és én lágyan elzsongítom fájó szíved
mit is tehetnék ily árván
megtérek, mint tékozló gyermek
s megyek-megyek hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése