2010.01.04.
...fázik a hátam, ölelj szorosan...
tapadj rám
mint esőverte ruhám
kocog a fogam
elharapott gyöngyszem
törő porcelán
éhes a szám
vágy omlik
tűz előtt
kopott cserge
kezed remeg
ruhám lassan veszítem el
illatok szállnak
keveredve
mily édesen fanyar
bőrünk opálját
színezi a vágy
nézz reám
ne rejtsd el tekinteted
szemedben izzó parázs
sülő gesztenye
látom amint a hó egyre csak hull
fehér már a láthatár
piciny nyomok alig-alig tarkítják
kíváncsi kismadár illeg-billeg sután
szeretlek
ki hangtalan is engem ölelsz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése