Álmodó szerelem

2010.08.13.

Fák között téblábol az ősz
a nap bágyadtan csillantja aranyát
kerti nyoszolyán pihennek megfáradt falevelek
nyárban  őszre váltott a táj
csendes melankólia öleli szívemet
szerelmed ódon romja még édes titkokkal teli
kitárom az éppen  maradt kaput és belépek
ámulva látom odabenn minden érintetlen
ugyanúgy szeretsz mint mikor állt az a ház...
az érzés csak álmodva pihen
mint télen a rőt avar alatt a sok kis bogár
mondanám csendes fohásszal
mennyire szeretlek szépséges egyetlenem

volt egy szerelem édes mint a méz
nyíló mint a legszebb virág
volt egy szerelem
s mint mikor az ősz készíti a nyarat téli álomra
úgy szunnyadt el
él még valahol szép szelíden
álmodik friss melegről
vagy tán júliusi alkonyatról
mikor kezedben pihent kezem
szívem szíveden
s hangunk összefonódott
egyként mondta szívünk dallamát
szeretlek most is
nem is tudnék mást...
mélyről zubog ez a szerelem
mint üde erdei forrás
hegyek kristály csobogása
én édes szép szerelmesem
virágként pihenek szépséges szíveden...