mirha és vér

Belém égtek a színek
illatok oltárán keveredtek
lángoló érzelem
felgyújtott varázs
áradó szép
lángtenger-szerelemvarázs

a percek hangos robajában
veled a csend
mint csodaváró ünnep
pogány létben az áldás
emberkéz sosem alkotta varázs

varázs, varázs
mint valami tündérbájolás
szavak palettáján keveretlen színek
szűz-szerelem
látod megint csak dadognak a szavak
de illatozik a mirha
és fojt a tömjén
összefolytak egy kápolna mélyén
mit visszavett a természet...

szívemben úgy zubog lényed
mintha lennél maga a vérem