fotó: Alíz
szerettem volna
- majdnem -
a mindened lenni
egy kis időre
egy kis időre
egy emberöltőre
mi maradt még
abból az öltésből...
rohantam hozzád
szív repesve
kitártam bensőm,
mint ablakot a fényre
de csak a zord felhők jöttek
fény helyett vihar tombolt
jégeső verte kertem
lyuggatott levelek haldokoltak
szerettelek utolsó lobbanással
s te elfordultál tőlem
mint karós virág
ki elveszítette támasztékát
derékba törtem
s most haldokolva
nézek a sötétségbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése