esendő

Köszönet Rácz Tündének

mikor még hiszel a felejthetetlenben
nem számolsz az idő rombolásával
nem tudhatod mi nem ér
mikor még hiszel a felejthetetlenben

az építő gondolat, mint vén házról a vakolat
pereg csak pereg
málladozó csupasz falak
lassan megroggyannak

mikor még hiszel a felejthetetlenben
nem tudod, hogy másként is lehet
pedig láthatod mint rombol az idő
mivé lesz ki egykoron volt
mily esendő lény az ember...

most tégy míg tehetsz
most fogd a kezét annak kit szeretsz
s kit nem...

lehetsz gazdag lehetsz szegény
az elkerülhetetlen utolér
tudom én nem  mindegy mégsem
láthatod mi a való

nincs kegyelem
a felejthetetlent már rég eltemetted


Siersthal, 2019. október 29.

hol vagy

Mondd hol vagy
mikor már csak az emlékeimből hívlak elő
igaziból nem is tudom milyen voltál
torz képet fest az idő
egy képet szorongatok
s képzelem ilyen voltál
de nem
ez egy merevített pillanat
az időszobrász alkotta
egy rossz lencsével
mondd hol vagy
élesítem hiányodat
szégyenkezve míg voltál
olyan természetesnek vettem
törődésem csak üres léha szavak halmaza
oh mondd hol vagy
miért nem velem
önző módon vágylak érinteni
vágylak szeretni
mindig csak magunkat síratjuk
mikor másokat hiányolunk
oh mondd hol vagy
hol vagy te
kit tán sosem is ismertem

Siersthal, 2019. október 27.

Illanó

A selyemzöld füvet
vöröslő lángtenger övezi
rigók perlekednek
borbolyabogyókat legelnek
hol van még a tél
hol van még a csontkezű
ki majd sebesre marja a földet
ha Holle anyó nem hint
puha fehér takarót
oh hol van minden
elillan(t)
mint ez a nyár
mi tán nem is volt
nincsenek évszakok
nincsenek bánatok
elillan minden elillan
futócsók az élet
áporodott vágyak
csak penészgombákat termelnek
szeretések láncos ölei
földhöz ragasztanak
szoros bilincs
illanó élet
illanó szerelem
őszi keserg
s a halál édes bűze
koloncot font nyakam köré
temet
de én mégis fellebbenek
az örökkön vágyott
havas csúcsra
és ott gomolyfelhő leszek
enciánkákat védőn burkolva

Siersthal, 2019. október 26.

vérvörös virágok

sebekből folyó vérvörös virágok nyílnak
csak nyílnak szakadatlan
anyám, félek! fogd a kezem, vigyél el
vigyél a béke szigetére
hol nem szólnak a fegyverek
hol ember az ember
anyám, megfognám a kezed,
de hova lett,
hova...
egy vöröslő csonkot szorongatok
több se maradt belőled
anyám! már nem félek
érted harcolni megyek
nincsen béke sziget
nincsenek érző lelkek
talán egy másik világban
talán ott újra veled lehetek

Siersthal, 2019. október 14.

Fáj-dalom

szelíd
szelíden
ív
ívek
szelíd ívek hajlatában
lágyan dobban a remény

vér
pirosló
tenger
nem napfelkelte
vér

Szíria
lángban álló gyötrelem
életek törnek
életek szakadnak
kín
kíntenger
Szíria

anya hol vagy?
nézd!
ott és ott
és mindenütt
mint egykoron
vérgőz száll az égre
nincs oltalom

hol van
hol vannak
az emberek
kik azok kik
fegyverrel
életekre tőrnek
kik azok kik
röhögve gyilkolnak
csecsemőt, gyermeket
anyát, apát
embereket

ember ember ellen
milyen világ
milyen világ

holtest-hegyek
vérfolyók
kínban fetrengenek emberi lények
és én velük sírok
és én velük fájok
és én velük halok
mit élve kell elviselnem

Siersthal, 2019. október 10.

halott gondolatok

és voltak pillanatok és voltak percek mikor azt hittem élek
mikor azt hittem szeretek és szeretnek
és volt idő mikor mindent átfestettem képzelt valamiért
az élet oly csodás, de mit ér szenvedéssel teli? nemesíti a lelket?
és akkor a kövér papok, a gazdag urak?
oh, szegények majd a pokol tüzében égnek, de ők most legalább élnek!
mit ér a haldokló élet! a csontsovány gyermekek! szájukat ellepték a legyek...
nincs élelem míg itt hegyekben kerül a szemétre!
nincs vizük! mikor itt hatalmas medencéket töltenek!
minden mit ér?! ha csak egyeseknek jut! és a nyomor fojtogatja kínozza az érző lelket...
oh, hogy mondta Ady, hogy mondta Attila...
minden hiába! minden szó hiába!
csak a pénz, csak a pénz az Isten! megöl!
haragos kibékíthetetlen Isten Pénzisten! sötét veszejtő embertelen !
azok a fekete szemek! megtört pupillafények...
gyermekek csontbőr gyermekek - fekete Afrika! fehér ember örök bűne 
Európa! amerikát majmoló istentelen Európa, ki csak szavakkal hiszi istent... ki nem ad, csak elvesz...
Európa mivé lettél szegény, szegény Európa... és itt is éheznek a gyermekek...bántalmazott szegény, szegény gyermekek!
hogy tudjuk ezt ép ésszel elviselni?!

Siersthal, 2019. szeptember 10.