2010. szeptember 21., kedd

Hófehér

2009.12.03.

...fehér fehér hófehér álom te meg én...
Szavaim mielőtt végleg kialudnak
elmondják neked a lehetetlent
festek mint őrült festő
és kottázok is önkívületben
minden mi még van
és nem foszt meg a tudat...
neked hozsanna
mennyire szeretem ezt a szót
éteri muzsika
lágy balzsam fáradt fájó szívre
nem hímzek most cifra terítőt
minden hófehér lesz
tavasz sem kell
és mégis nyílik a cseresznyefa
alatta te meg én
pergő szirom-temető
kezem alig rebben
már tétova óda sem
haldokló nyírfaág
ott a végtelen fehér messzeségben
szól csak szól a balalajka
nem tudom miért
de mindig visszatérek én
két összemosódó álom
Kína és valahol Szibéria
egyik az örök tél birodalma
hófehér hófehér
a másik mily édesen mostoha
ott hullik csak hullik a cseresznyefavirág szirma


fehér fehér hófehér álom te meg én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése