Pulai Évának
Képzeletem lehet határtalan, bár szűkre szabja belső terem, mégis e kávéízű hajnalon Veled tekergek a kihalt utcákon.
Hajunkon lámpafény csillantja ezüstbe szédült hajszálainkat..szépek! s bár az ifjúság régen elszelelt mégis mint két bakfis
hangosan felkacagunk majd szemlesütve pironkodunk, de a kihalt utca mit sem bánja, sőt talán vidámságot hint maga is féktelenségünkre.
Közben már beléptünk egy meleg szobába, mert valahogy este lett és a lámpafények változatlanul sárgán világítanak.
Kandalló tűz álmosan pislog, rakni kéne... burnsi kockás takaróink türelmesen várakoznak hintaszékeinken nyugodva.
Majd' mindenből kettő van. Meseház, mesevilág és egy dal: bolyongunk a város peremén...
de most mégsem, inkább lehuppanunk hintaszékeinkre. Ejnye lányok! - reccsenek fájós tagjaik szegény székeknek...
S Te fogod azt a régi csoda Burns kötetet, pont ott nyílik ki persze...és halkan álmodozva mondod nekünk... :)
Siersthal, 2019. január 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése