többé nem
miért most
és akkor miért nem
két kézzel kapkodsz
a fényes csillagok után
miközben álmot kergetsz
miért későn
miért csak így
koppannak a kérdések
őszi dióhullás
szomjas a szív
s a lélek?
mennyi kérdés
de minek
miért nem lehet
egyszerűen élni az életet
szépen a dolgok rendjén
látod úgy keresem a lehetetlent
s hiszem boldog is lehetnék
pedig ha most nem
akkor miért igen
mondd miért várom
a csillagfényes utat
s nem járom magam
mitől ez olthatatlan szomj
mit kerget az ész
miért szól bele mindenbe
és fájdítja a perceket
mennyiféle szomj
mennyi mennyi
tiszta forrás ma már nem kell
cukros ragacs
kábító alkohol
tántorogva észre sem venni
a kihunyó fényt szép szemünkben
kereslek egyre kereslek
vágyom azt a valamit valakiben
a sötét erdőbe beragyogott
a váratlan napsugár
mennyei igézet
földi béke
zöld fenyők
lombjukat hullató fák
szelíd alázattal köszönik
e csodálatos érintést
a hidegre hajló októberben
kitárul szívem
belefér az egész világ
egy ragyogó őszi napsugár
kulccsá lett 2011.10.06. Fotó: Jánoska Alíz
