Végkiárusítás

lakkozott angyalok
tülekednek
kiárusítás
bálterem telve
recseg-ropog
odabenn
még mit sem
sejtenek
áll a bál
dísz-dzsoké a Mester
kever rendesen
financiális őrület
anyag semmi
haszon tenger
és nő egyre
félelmetes
tömeg
zaj
s hogy csodák vannak
íme a példa
hirtelen
tán varázsszóra
rend kerekedett
s a hangos tömeg
szépen rendben
elindult
most
kifele
feljöttek a legények
erősek
sötétek
de most nem
ellene
hanem őrei
a létnek
lettek
vállukon gerendák
még tartják
valahogy
a rogyadozó épületet
vonulnak
egyre
csak vonulnak
elől az angyalok
-már máztalanok-
majd szépen sorban
de nem libán
az erősek is
-elhagyták-
óriási morajlás
és mi volt
összeomlott

áthatolhatatlan

helyén virágtenger
egyként sír
ég és föld
ilyen még nem volt



2012. március 16.

Virágbolond

A tegnapi csend után
ismét hangos a vidék
fűrész zúg - sír a fa

Levetett emlékruháidat kimostam
s gondos kézzel rád öltöttem

Ugye milyen idegen?

Vajon mit mondanál ha tudnál beszélni
s tested nem lenne rég lángok martaléka


Nincs hazám - nincs anyám
idegenben emlékszem az idegenre
hontalan létem kifosztott, üres

Fehér gyolcs - mily szép jelzős szerkezet
akár a hulló cseresznyevirág
ferde szem édes báj - Kína szerelmem

Kuszán kapcsolódnak a sorok
senki nem érti meg
belőlem szakadnak fel


Lepketánc - lenge lány
anyám karcsú alakja
nyújtózik a virágok között


Karimás kalapja arcát takarja
Kicsiny kezén horgolt kesztyű
Karcsú derekán öv tekeredik


Álmait - mit sosem élt -
virágainak adta
s most azok illatukban ontják


Mennyire szeretem a virágokat!
Virágbolond - mondják
s nem értik, hogy lehet így szeretni


Szerelem - már idegenül hat a szó
nincs dallama, nincs csengése
elveszett, múltba veszett


Emlékeim szövevényes palettáján
összemosódnak a színek
könnytől fosztottan lépdelek


Kezem kutatja a semmit
s közben folyton a múltat húzza
úgy vagyok gyerek, hogy mindent feledek


Fűrészpor illata száll
Sárgásfehér a táj
Lassan mindent beborít


Szúként perceg a múlt
S értem jössz anyám
Rossz lányod megtér hozzád


France, 2012. április 07.

Malomkerék

Miként az út
úgy én is fogyok
vagyok a Hold
sápadt merengő
Kút fölé hajlok
arcom odalenn
lágyan megremeg
hív
minden mélység
jegelt verem
emlékek tolulnak
kormozott a nap
lányok-asszonyok
arcát bekenték
mintha lennének vének
mindenfelé halottak
még égő fájdalmában nyerít a ló,
de már húsát kanyarítják

Feléd fordulok
kitágult pupillám
szelíd lényed
varázsát nyelje

bennem dobognak a borzalmak

kimegyek az erdőbe
süppedt keresztnél
utat engedek a jajnak

össze-vissza
össze-vissza

egyre élesebb a múlt
erősödik mit felejtenék
és a méz-percek elvesznek
mint forró teában az olvadó cukor

szívemet lágy hangod simítja
mint az az 'illatos gőz'
mit annyira szeretek

elárul a hangom
a reszketeg öreg
visszafordul az idő
meglódul a korhadt malomkerék
szurdékból víz tör elő
forrás zubog árad
majd hirtelen
megfagy a pillanat
jéggé dermed a világ

 aztán újra eszmélve
halkan suttog valami hang
tán újra éled a szívem
s mint hajdanán
a réten táncolok veled
időtlen kedvesem


2012. március 06.

Karvaly

Ne játsszunk,
mi ne!
perzselt szárnnyal
alá hull a madár
csöppnyi teste
utolsót vonaglik
megkövülten állok
megdermeszt a pillanat
felemelném
élesztgetném
ne lássam sosem,
fényes szeme fakulását
de már késő
nagyon késő


Rab madár
a csalogány
édes hangja
elveszett
gubbaszt csak
kalitkába zárva
szabadulását várva


Rabul ejt a szerelem
mennyire fáj a szívem
széttöröm, eltöröm
mező fölött röppenek
karvaly száll nyomomban
szabadságom elveszett



2012. március 05.

Füle-farka

Bársonyba öltözött a reggel
Rideg fény helyett
Szemed mi rám nevet

Leporoltad az elmúlás
keserű sóját
Megkésett hótakaró

Szavaid halk imája
illatos oltár
Tömjénes füst száll

Szeretem az érzést
mi bizserget
mikor érezlek téged

Végre itt vagy
rügy fakad
újra dalol az élet


2012. március 04.