éget a szó

éget a szó
éget a láz
sárgán virít a várandós tavasz
csipkeálmok lebbenek
tova fújja a vetkeztető friss szél
álmaimban velem vagy
néha
az örökre nem emlékszem
éget a szó
éget a láz
haldoklik a tél
szégyenkezve bújik a tavasz
egymást falják az évszakok
szívemben bánat
szememben felhők
az ég kékje
harasogó lilákkal keveredik
illatos ibolyákba oltott bársonyszínné lesznek

éget a szó
éget a láz
karöltve járok a halál gondolatával
előbb-utobb kipattan a még zárt bimbóból
szívemre ülve velem virágzik

s már nincs szó
és nem éget a láz
jéghidegre csókolt
a készülődő tavasz

lehulló függöny
bánat-sátor
valahol valaki hangosan felsír

énKedvesem

percekbe szőtt ragyogás
percekbe szőtt ragyogás
idebenn ez motoszkál
vajon miért
mára már
cimbalomütőkké lettek a gondolatok
önmaguk hangszerei
ütemesen verik egymást
vagy éppen irdatlan kalapálnak
magam teljesen tamássá lettem
de hangom elapadt
akárcsak odafenn a forrás vize
nem táplálják
vidáman bóklászó kis erek
s önmaga valahogy elfáradt
kereslek
kereslek
percekben
időkben
terekben
miközben
egy zöld levélke alól kandikálsz
kandikálsz
ejh be fura szó
tán rögtön az édes
kandiscukorka íze omlik el
kiszáradt nyelvemen...
kereslek
s Te rejtekezel
önmagadba temetkezel
közben nevető arcot mutatsz
Bohóc
bohóc vagy
nem, nem szánalmas
fájdalmas
indák, kacsok
mind tekeregnek
látom
mindig képeket látok
milyen szép a tekergő inda
milyen szépek a még alig növekvő szőlőszemek
házfalára ragadt nyomok
oh mennyire szeretlek múló idő
hisz benned temetkeznek
az énem elveszettnek vélt darabjai
miket Te színeztél
énKedvesem
akár valami édes tündér
reppentek gondolataid felém
szivárvány
szivárvány
lám lepkeszárnyak libbennek szemünkre
én édes messze szállt
énKedvesem

Mélység

2014. július 23., 8:39

Ma is
mondanám,
mint minden reggel
de mit is?
mit is ma is
szavak csobolyója
folyik bennem
képek villannak
mélyek tárulnak
akár a barlang
szezám nyílj meg!
besétálok
és a döbbenettől
szavam eláll
kincsek rejtőznek
oh nem, mint
a rablók barlangjában
Ali baba is elveszett
rejtőzködő érzelmek
Kosztolányi színes ceruzái
Michelangelo kőbe zárt fájdalmai
és persze Rodin szelleme
bolyong ott benn
másokkal vegyítve
kaleidoszkóp
színes egyveleg

odakinn kacéran ragyog a nap
pókhálószálakat csiklandoz
forró leheletével
harmatgyöngyöket mohón szippant
tán irigyli fényes csillanások
féltékeny...

s mindent emberi tulajdonsággal ruházunk fel
bőrünket terítjük a világra
oh hol vagy szamárfülű király
s te szegény borbély

lagymatag
puha szó
puha érintés
lajhár álma mily szép

látod csak mondom
lélekbúvár csemege
na persze csak kit valóban érdekel

unott percekben
ásít a közöny
érzéketlenség szele veszettül söpör

utca - hajléktalanok
de már messze járok

fel nem fogom az ellentétek miértjét
ez nem dualizmus
nem szükségszerű
csak törvényszerű
"jognak asztalánál"

elveszett otthonok
kallódó emberek
fájdalom
mély sóhaja
vad orkánná szelídül

érthetetlen

lépj belém
sétálj be
odabenn
terített asztal vár
szívem és lelkem
bezárt melege
mi adni vágyik
szakadatlan

rongyszőnyeg
göngyölítem
mennyiféle szín
mennyiféle szál
minden maradék
beleszőve
akár a szivárvány
felsétál a lélek
égbe szökken
könnycseppek garmada

odakünn pillangó szárnya libben
lélek száll lélekhez

Rezgések

pókhálószálak
finom rezgések
esőcseppek
gyöngyharmatok
rezgések
szívhúrjai
időtlen magány
messze távol
vágy
hiány
zakatol
zakatol
mennék
valahova úgy mennék
rezgések
rengések
felerősödők
tájfun söpör a tájon
békétlen szív
nyugtalan lélek
finom pókhálószálon
vágyak rezegnek
elszállnak
ökörnyál
ősz
elmúlás
szüntelen harc
hontalan létem
hozzátok vágyik

Tegnap

tegnap
levelet küldött nekem a halál
mit mondjak
nem feleseltem
meg se rendültem
lehet fel sem fogtam
nem tudom
de az is lehet
örülök
végre itt az utolsó pont
már annyi volt...
tegnap
szembesültem
egy pillanatra
a
Wilson-kórral
rezes lettem
pedig nem is
vagyok banda
tag
sem
mennyire szeretem
a rézszobrok
zöld csorgását
Buda - Vár
szobrok
sétányok
suttogó hársfák
bolondító illatok
szerelem
átvonulok a város felett
lenézek
fentről
s integetek
mosolyba szőttem
minden bolondos
ki nem mondott szavam
szülővárosom
nem tudom szeretlek-e
csak a régi
szülői ház
mi úgy hiányzik
anyám és apám
veletek vagyok

 

2014.július 01.