Deux-Sèvres

partok ölelésében
lassúdad folyik az élet
csendesen tekergő Argenton
mennyire szerettem
nézni szelíd folyamod
telnek-múlnak a napok
nélküled
s te rendületlen
öleled köveidet
fényesre mosva

birkák oltják szomjúkat
a sok odavetett
sárgadinnyékből
majd részegen elterülnek

álmomban de ébren is
még ott vagyok
szépséges Deux-Sèvres...


Siersthal, 2017. március 21.

bongás

esik
napok óta
csak esik

rossz vagyok
fáj

temetném emlékeimet
de csak velem lehet

lázadó gondolataimat
az idő ki- és lehűtötte
nem zsákoltam be
de meglehet
akkoris hiába
mert az egér rég
kirágta
nehéz a málha

áldott szavak
terheket hordanak
viseld el
hisz tudod
kimondva minden más
nem is azt akartam
fogalmam sincs miért
úgy lett

kongó-bongó
üres és telt

zenél
zenél
minden emlék
más-más hangszeren
szólal meg
az öröm és a bánat

viseld el kérlek
sok buta
és kedves szavam

magam sem tudom
mit miért

amúgy meg
már rég
kiléptem magamból

hiába is voltak partok
gátak...
minden szakadt

és csak hallom
odabenn
"várj reám"

Siersthal, március 21.

a keze

a keze
az öreg keze
elevenen él emlékeimben
mindig csodáltam
barna pettyes
pergamen bőrét
minden más
leginkább elveszett
de a keze
az öreg keze
mintha még mindig
itt volna
velem volna

Siersthal, 2017. március 22.

vakság

(jó cím nélkül olvasatlanul)

szürke állomások
színtévesztő magányában
egyre csak téged grafitollak

szigetelt házak
rikító vakolatai
trópusi virágokként
bomlanak eltévedt megtévesztett falvakban

mára mi maradt
az édes gyermekkorból
bár akkor néha
tánkeserű is volt
(és itt bölcselkedem
mert ha nem lett volna
ez is az is
akkor mi lett volna
egyhangúság
vagy
szóval azt mondják
kellenek az ellentétpárok...
szakszerütlenül)

előbújt a Nap
bundás felhők
lassan tovaúsznak
tegnapi sok eső
duzzadó patakokban
csurog alá
ereszkedő dallam
füstős állomás
most nem a gőzőstől
az már igaz

reggeli leveleimet
már nem tudom írni
hiányzik nagyon
ahogy a kedves szavú Virág is
minden múlt
el
csókanya

részeg záporok
gőzőlgő álma
tejszín fátylat
von az amúgyis
fakó világra

de a színek
mégis fortyognak
izzó katlan
és a lehetetlenek
mind életre keltek
a való világ
pokollá lett
bértollnokok
magasröptű eszmefuttatása
vadul szapul
avagy köpül
kicsapódik a baj...
recseg-ropog a szó
imádkozzunk
hogy minden csak nekünk jusson
hulljon a férgese
drága a vegyszer
bár a fene bánja
attól még több hull

hull
hull
a hó
meg az elsárgult levél
hegyekben áll az ige
de temetésre nem futja

becsukom-kinyitom
vak szemem
mit látok egyáltalán nem zavar
...

Siersthal,  márius 02.

hozzád

fordítsd meg a szelet
pergesd vissza az időt
újra legyen a nem létező
azon kapom magam
hozzád szólok
bennem-nekem létezel
átsétálsz a nem létből hozzám
és én most is balga vagyok
és nem pótolom a kihagyott perceket
az el nem mondott mondatokat
de mégis hozzád beszélek
hogy mit
fogalmam sincs már
nem is lényeg
csak az hogy hozzád beszélek

Siersthal, 2017, március 02.