A fák imája

térdhajlatba fészkelt daganat
nehezít minden lépést
és mégis a hívó út szava
mindennél erősebb
már nem koppannak
daliásan a léptek
ímmel-ámmal csoszognak
de még visz a láb
hív a messzeség
hív az erdő
fák zúgnak
értünk imát

Siersthal, 2017. március 29.

Veled

s amikor kalászba fordul a nyár
én már szinte érzem a tél borzongató leheletét
mondd miért
a tavasz ugyan zöldet érlel
sárgákkal lilákkal kékekkel tarkítva
mégis-mégis
valami fájó bánat, homály fedi
öregedő szememet
kedvesem hajába őszt szántott
a nehezülő idő
kesergő-tangó életünk vége
hegy-völgyön baktatva
szorítjuk egymás kezét
mi volt messze szállt
s mi lesz
titok

Siersthal, 2017. március 29.

Deux-Sèvres

partok ölelésében
lassúdad folyik az élet
csendesen tekergő Argenton
mennyire szerettem
nézni szelíd folyamod
telnek-múlnak a napok
nélküled
s te rendületlen
öleled köveidet
fényesre mosva

birkák oltják szomjúkat
a sok odavetett
sárgadinnyékből
majd részegen elterülnek

álmomban de ébren is
még ott vagyok
szépséges Deux-Sèvres...


Siersthal, 2017. március 21.

bongás

esik
napok óta
csak esik

rossz vagyok
fáj

temetném emlékeimet
de csak velem lehet

lázadó gondolataimat
az idő ki- és lehűtötte
nem zsákoltam be
de meglehet
akkoris hiába
mert az egér rég
kirágta
nehéz a málha

áldott szavak
terheket hordanak
viseld el
hisz tudod
kimondva minden más
nem is azt akartam
fogalmam sincs miért
úgy lett

kongó-bongó
üres és telt

zenél
zenél
minden emlék
más-más hangszeren
szólal meg
az öröm és a bánat

viseld el kérlek
sok buta
és kedves szavam

magam sem tudom
mit miért

amúgy meg
már rég
kiléptem magamból

hiába is voltak partok
gátak...
minden szakadt

és csak hallom
odabenn
"várj reám"

Siersthal, március 21.

a keze

a keze
az öreg keze
elevenen él emlékeimben
mindig csodáltam
barna pettyes
pergamen bőrét
minden más
leginkább elveszett
de a keze
az öreg keze
mintha még mindig
itt volna
velem volna

Siersthal, 2017. március 22.