érted

a fájdalom
mint köldökzsínór
tekeredik nyakamra
tehetetlenség
gyávaság
szégyen
a fájdalom
belém fojtja a szót
pedig kikiáltanám
mama
mit tettek veled

Siersthal, 2017. március 23.

méreg

kora reggel
sírva megy
iskolába
a gyermek
apja hajánál fogva
tartotta
konok kis fejét
és ordíbált az arcába
minden szó méreg
minden szó korbács

és a gyermek sírva, morogva
mindenkit átkozva ment az iskolába

Siersthal, 2017. március 24.

gyöngyök

olvasgatok
szemelgetek
és elképzelem
igen, elképzelem
mert a képzelet nagy úr
és hogy bezárható-e
igaziból nem is tudom
kordában tartani
kordában tartanak
nem nevelnek
átnevelnek
kisiklott a gondolat
mint annyiszor
terelgetném?
nem is tudom
minek
nekem nem szükségszerű
egyikből kilépek
másikba belépek
gyöngysor
különféle gyöngyökkel
kinek mi
mert nincs egyenszem
ahogy egyenember sem
bár próbálkoztak
és próbálkoznak
hatnak is a megfélemlítések
sunyivá alattomássa tesznek
hova lesz az ember
és hogy ez mindig így volt
keresem a kereshetetlent
na de
annyi mindent összehordunk mi emberek
tudós nem tudós
és akkor?
miért is kéne másnak cipőjében járnom
még nem vagyok annyira szegény
de lehetek...
ja, hogy ez megint más tészta
na igen

elhagytam a gyöngysorom
akár a nylon harisnyán
szaladnak a szemek
körömlakk...
szemfelszedő
NDK-s kis okos tű
ügyes kéz
fáradt szem
görnyedt hát
kell a pénz

a pénz...
és ezt nem értem
mindenki utakat keres
akinek nem hull az ölébe
hogy pénzt keressen
bölcs dolognak tartja
érte mindent feladni
és én változatlan nem értem
miért nem a pénztelen út
járhatóságát tapossuk
legyen az az út...


Siersthal, március 27.

Temető felé

Máriám
(tévedés ne essék
nem hívlak így)
drága barátném
te ott messze
még mindig pattogsz
még mindig dirigálsz
de csak azért
mert már te tudod
mit hogyan
s miért
adnád át
de hidd el
mindenkinek magának kell járnia
a taposatlan utat
hiába ékesítesz egy másikat
és hogy szeretlek
ehhez kétség nem fér
te vagy az egyetlen
kivel minden megosztható
mert ömlik a szó
s mert a hallgatásokban
is együtt bújkálunk
hát ne légy már morc
add fel büszkeséged
(sosem jó!)
és fordulj felém
mint egykoron
szaladjunk
tán kifulladva
együtt a temető felé
arra a legszebb az út
bármily hihetetlen

Siersthal, 2017. március 29.

A szemét néztem

testének illatát felém sodorja  a szél
nem drága parfüm
de édesebb minden édesnél
teste már nem karcsú
lehet csak képzeletemben volt az
lehet mindig gömbölyded volt
de mit tudom én
a szemét néztem
azt a büvölőt
elvesztem benne
óceányi mélység
hol még sosem jártam
barnából zölddé festette
valami mérhetetlen belső mélység
csak a szemét néztem
s csendben elvesztem én

Siersthal, 2017. március 29.