őszi csapongás

úgy elképzeltem
az ősz nem más
mint egy loncsos
lompos medve
morog
málnát keres
mi nem más
mint a fénylő napsugár
széles medrű
elterülő
tiszta vizű
vágtató folyamban
fürdött
majd partra érve
megrázta bundáját
és menten eleredt
az őszi eső
a gondolat
és a képzelet
csapongó
utazik szerte
nincs vízum
nincs fegyver
csupán önmagunk
a korlát
mi akár égbe is vihet
igaz-e Weöres

***

 úgy elképzelem
az ősz nem más
mint egy loncsos
lompos medve
morog
málnát keres
mi nem más
mint a fénylő napsugár
széles medrű
elterülő
tiszta vizű
vágtató folyamban
fürdik
majd partra érve
megrázza bundáját
és menten elered
az őszi eső
a gondolat
és a képzelet
csapongó
utazik szerte
nincs vízum
nincs fegyver
csupán önmagunk
a korlát
mi akár égbe is vihet
igaz-e Weöres


Siersthal, 2017. szeptember 13.

köszönöm

a közöny csendje avagy a csend közönye

mint már annyiszor
vagy tán mindig
ha csak egy szűk életet veszünk
írtam volna Neked
a reggeli leveleket
de te nem szóltál
nem hívtál
elnémítottál
és persze hogy
nem adok-kapok
nem üzlet ez
de mégis
de mégis
a csended nem táplál
a csended megfojt
jól tudom midőn erdőt járom
ott bizony beszél a csend
de az mily más csend
maga a lélegző természet
rezdüléseivel beszédesebb
minden cserfesnél
én írtam volna neked
hisz grafomán voltam
és még úgy lennék
de a közöny
nemcsak a tied
magamba temet
hosszan hallgattam
milyen hosszan
voltak
mert voltak
kik felém fordultak
rám kérdeztek
öröm
nagy
köszönöm nektek
kik a csendemre rákérdeztetek


Siersthal, 2017. szeptember 09.

szememben könnycseppek

lázasan köhécsel a múló nyár
ősz karjában otthonra nem talál
bíborló virágokat ültetett szívébe
legalább ott sose hervadjanak...

ősz hírnöke a kaján szél
lombokat cibál
leveleket ereget
mintha volnának
repkedő helikopterek

színesedik a határ
kéklő vöröslő bogyók
kínálják magukat
terített asztal

őzek rókák rőten villannak
már tudják szomorú sorsukat
hamarosan hangosan dörrennek
alattomos fegyverek
vérszomjas szemek elégedettek...

nem vadászok ezek
orrgyilkosok
kiknek senki és semmi
sem szent

vércseppek csillannak
a szomjas homok beissza
zöld füveket barnít...
szememben könnycseppek

Siersthal, 2017. szeptember 06.

szökés

éppen most
egyengetem
még lázadni vágyó gondolataimat
hova is törnének
hova is szöknének
maradjanak csak
megváltani a világot
ifjan és bohón hittük
mára elszelelt
csak a csúz maradt
meg az isász
vagy mifene ász...
de nagy
ja, az az ágyú
áh, áh
úgy sem értesz
úgy sem érted
de nem szabad a gazda
ahogy én sem
ne nevess
te sem
lehet persze
hogy azt képzeled
meg papolsz
a fenenagy szabadságról
lyukas zászló...
ötvenhat
és azóta mennnyi mennyi év
mindhiába
mind mind
állíthatunk bármit
hitegethetünk bárkit
de ott benn
bizony hogy tudjuk
mert ha nem
nagy baj van

Siersthal, 2017. június 17.

kék

kék kék
minden kék
ajtó ablak
tenger zúg
kék kék
minden kék
Bretange te szép
vad haragú szél söpör
vizet korbácsol
hullámok vágtatnak
hullámok csapódnak
kék kék
itt az ég
remény szép zöld tenger
bele bukik a vöröslő Nap
zöld és sárga
itt a kék
kék kék

Siersthal, 2017. június 17.