emlékezés-paletta

emlékezés-palettán
csupa rozsdás folt
minden féltve őrzött pillanat
már ennyi sincs
folyóparton libák kacsák
és egy kis kocsma
de csak a bazárban
szólt a harmonikaszó
megbabonázott
nem vágyom a Szajna után
ahogy Párizs sem az otthonom
falu a minden
de már a harangok is másként szólnak
félek (de nem)
elavultam
végleg
más világban éltem
és most csak élnék
de nincs terem
elherdált életem
már csak utolsókat rúgja
egye fene
pedig...
mikor az erdő átölel
úgy érzem
megállhatna a pillanat
lehet ez is egy örök emberi vágy
az emlékezés-palettáján
már rozsdás foltok sincsenek
emlékezés-palettán
csupa rozsdás folt
minden féltve őrzött pillanat
de már ennyi sincs
folyóparton libák kacsák
és egy kis kocsma
de csak a bazárban
szólt a harmonikaszó
megbabonázott
nem vágyom a Szajna után
ahogy Párizs sem az otthonom
a falu volt minden
de mára a harangok is másként szólnak
félek (de nem)
elavultam
végleg
más világban éltem
és most csak élnék
de nincs terem
elherdált életem
már csak utolsókat rúgja
egye fene
pedig...
mikor az erdő átölel
úgy érzem
megállhatna a pillanat
lehet ez is egy örök emberi vágy
az emlékezés-palettán
már rozsdás foltok sincsenek


Siersthal, 2017. szeptember 19.

Levél Neked * Reggeli hideg

csakúgy hirtelen
szárba szökkent a tél
leng a táj felett
eme hideg varázs
dermesztve virág szíveket
fűszálakon könnycseppek
a didergők siráma
ma sem jutott kenyér vacsorára
éhes sok-sok ember
dőzsölnek a férgek
lakomát ülnek
a rongyos had felett
nem is értem
se szívük se szemük
csak pöffeszkednek
jól lakottan böffennek
zsírtól fénylik álluk
pénztárcájuk tele
nem is tudom divat-e
vagy csak a bankban hízik szálmájuk
és arany csörren itt is - ott is
de lehet az sem sikk
bevallom nem tudom
mert csak egy rongyos vagyok
dalolnék szépen
de parancsra nem megy
járom az erdőt
míg lehet
szívemben virágok nyílnak
szeretet-inda ölel
nyújtózom feléd
tán el is érlek
virág szívem
inda kezem
tied

Siersthal, 2017. szeptember 16.

Reggeli levél Neked * Ablak előtt

karcsú lábán beszökkent a reggel
eső mosdatta kert
zöld szőnyeget borít lába alá
még nem rakodott rá ősz sara
borbolya magasba szökő szára
vidáman integet
most senki sem regulázta
lesz rigóknak finom lakoma
hercig bogyók narancssárgán
szemezgetnek az ablakon túl
velem s a végtelennel
az erdő is még zöld
súlyos teherként zárja
a láthatárt
szemem felette
csak a szürke égre lát
nincs tovább
mellettem vidám tarka csíkos
csészémben kávém vár
nem is látom feketeségét
oly hatalmas a habja
apró reggeli öröm
mely mégis megszépíti a napot
párom gondoskodó szeretete
érződik minden kortyban
és én Rád gondolok ott messze
Neked írom reggeli levelemet
csapongok kedvemre
nem irodalmi dolgozat

Siersthal, 2017. szeptember 14.

őszi csapongás

úgy elképzeltem
az ősz nem más
mint egy loncsos
lompos medve
morog
málnát keres
mi nem más
mint a fénylő napsugár
széles medrű
elterülő
tiszta vizű
vágtató folyamban
fürdött
majd partra érve
megrázta bundáját
és menten eleredt
az őszi eső
a gondolat
és a képzelet
csapongó
utazik szerte
nincs vízum
nincs fegyver
csupán önmagunk
a korlát
mi akár égbe is vihet
igaz-e Weöres

***

 úgy elképzelem
az ősz nem más
mint egy loncsos
lompos medve
morog
málnát keres
mi nem más
mint a fénylő napsugár
széles medrű
elterülő
tiszta vizű
vágtató folyamban
fürdik
majd partra érve
megrázza bundáját
és menten elered
az őszi eső
a gondolat
és a képzelet
csapongó
utazik szerte
nincs vízum
nincs fegyver
csupán önmagunk
a korlát
mi akár égbe is vihet
igaz-e Weöres


Siersthal, 2017. szeptember 13.

köszönöm

a közöny csendje avagy a csend közönye

mint már annyiszor
vagy tán mindig
ha csak egy szűk életet veszünk
írtam volna Neked
a reggeli leveleket
de te nem szóltál
nem hívtál
elnémítottál
és persze hogy
nem adok-kapok
nem üzlet ez
de mégis
de mégis
a csended nem táplál
a csended megfojt
jól tudom midőn erdőt járom
ott bizony beszél a csend
de az mily más csend
maga a lélegző természet
rezdüléseivel beszédesebb
minden cserfesnél
én írtam volna neked
hisz grafomán voltam
és még úgy lennék
de a közöny
nemcsak a tied
magamba temet
hosszan hallgattam
milyen hosszan
voltak
mert voltak
kik felém fordultak
rám kérdeztek
öröm
nagy
köszönöm nektek
kik a csendemre rákérdeztetek


Siersthal, 2017. szeptember 09.