Vérszomjasak

a tegnap átszakadt gátja
ma korlátot szab
meghurcolt gondolatok
zsákba varrtan vergődnek
szabadulnának, de nem lehet
kínszenvednek hamarosan
furkósbotokkal verik
a volt könyvégetők
barbár rombolók hada
lincselésre vágyik
legyen ember
legyen gondolat
csak legyen áldozat

Siersthal, 2017. szeptember 20.

felhőben

morcona ősz
mérgesen pipál
bodor felhőket ereget
dunnába süppedt a völgy
vízcseppek remegnek
fénylő szemükkel
vágyakozva néznek a dombon túlra
ott tán még süt a Nap
nem kell dideregni
vacogva megbújni
megfáradt levelek
halk zizzenéssel
alá hullnak
temetve a nyarat

Siersthal, 2017. szeptember 20.

emlékezés-paletta

emlékezés-palettán
csupa rozsdás folt
minden féltve őrzött pillanat
már ennyi sincs
folyóparton libák kacsák
és egy kis kocsma
de csak a bazárban
szólt a harmonikaszó
megbabonázott
nem vágyom a Szajna után
ahogy Párizs sem az otthonom
falu a minden
de már a harangok is másként szólnak
félek (de nem)
elavultam
végleg
más világban éltem
és most csak élnék
de nincs terem
elherdált életem
már csak utolsókat rúgja
egye fene
pedig...
mikor az erdő átölel
úgy érzem
megállhatna a pillanat
lehet ez is egy örök emberi vágy
az emlékezés-palettáján
már rozsdás foltok sincsenek
emlékezés-palettán
csupa rozsdás folt
minden féltve őrzött pillanat
de már ennyi sincs
folyóparton libák kacsák
és egy kis kocsma
de csak a bazárban
szólt a harmonikaszó
megbabonázott
nem vágyom a Szajna után
ahogy Párizs sem az otthonom
a falu volt minden
de mára a harangok is másként szólnak
félek (de nem)
elavultam
végleg
más világban éltem
és most csak élnék
de nincs terem
elherdált életem
már csak utolsókat rúgja
egye fene
pedig...
mikor az erdő átölel
úgy érzem
megállhatna a pillanat
lehet ez is egy örök emberi vágy
az emlékezés-palettán
már rozsdás foltok sincsenek


Siersthal, 2017. szeptember 19.

Levél Neked * Reggeli hideg

csakúgy hirtelen
szárba szökkent a tél
leng a táj felett
eme hideg varázs
dermesztve virág szíveket
fűszálakon könnycseppek
a didergők siráma
ma sem jutott kenyér vacsorára
éhes sok-sok ember
dőzsölnek a férgek
lakomát ülnek
a rongyos had felett
nem is értem
se szívük se szemük
csak pöffeszkednek
jól lakottan böffennek
zsírtól fénylik álluk
pénztárcájuk tele
nem is tudom divat-e
vagy csak a bankban hízik szálmájuk
és arany csörren itt is - ott is
de lehet az sem sikk
bevallom nem tudom
mert csak egy rongyos vagyok
dalolnék szépen
de parancsra nem megy
járom az erdőt
míg lehet
szívemben virágok nyílnak
szeretet-inda ölel
nyújtózom feléd
tán el is érlek
virág szívem
inda kezem
tied

Siersthal, 2017. szeptember 16.

Reggeli levél Neked * Ablak előtt

karcsú lábán beszökkent a reggel
eső mosdatta kert
zöld szőnyeget borít lába alá
még nem rakodott rá ősz sara
borbolya magasba szökő szára
vidáman integet
most senki sem regulázta
lesz rigóknak finom lakoma
hercig bogyók narancssárgán
szemezgetnek az ablakon túl
velem s a végtelennel
az erdő is még zöld
súlyos teherként zárja
a láthatárt
szemem felette
csak a szürke égre lát
nincs tovább
mellettem vidám tarka csíkos
csészémben kávém vár
nem is látom feketeségét
oly hatalmas a habja
apró reggeli öröm
mely mégis megszépíti a napot
párom gondoskodó szeretete
érződik minden kortyban
és én Rád gondolok ott messze
Neked írom reggeli levelemet
csapongok kedvemre
nem irodalmi dolgozat

Siersthal, 2017. szeptember 14.