levél Neked * széllel bélelt

Mily kék az ég
valami gyerekdal cseng fülemben
és igen
hihetetlen kék!
patakparton a kosárfonó füzek ágait
vadul táncoltatja a szél úrfi
fitogtatja erejét
és a ruhák fényesen suhogva
szállnak a magosba
valahogy így...
József Attila a költők fejedelme
röpke élete alatt nagyobbat szólt
mint van ki egész hosszú élte alatt...
vajon merre jársz
alszol-e még
vagy éppen kint dédelgeted a virágokat
és velük álmodsz a nyárról
a fű smaragd
és nem túlzás
a sárga ház teraszán röpülnek a száradó ruhák
minden mozog
kezem most is hideg
szipogok is
bár nem ildomos
köszönöm jól vagyok
de mégis valami hiány
mi átjár
de ma nem tölt el depresszióval
csakúgy tudomásul veszem
azt is csak szélfútta pillanatra
engem is beadtak a Nagymosásba :)
vidáman szaladgálok erdőszélen
Tamarával és Belocskával
még kócos is vagyok
copfom zilált
akárcsak én
most búcsúzom drága
integetek feléd
bordó berkenyeként
oly szép
és azok a bogyók!
lesz nagy öröm rigó famíliában

ölellek

persze az borbolya lett volna
innen a berkenyéket nem látni


Siersthal, 2017. október 5.

levél Neked * ősz burkában

jó reggelt ott messze

az éjszaka hideget hozott
hallgatva a telő Hold szavára
az ablaküvegek vízbarázdákkal fényesítve
én meg csak köhécselek, köhécselek
köszvény kínoz
érdekes szó
a szavak nem forrnak
nincs nagymama
nincs ribizlibor
mily csoda volt
mennyi mindent tudtak
ma már csak derengő emlék
minden bolti
minden ócska
emlékezet átrajzol
megfájdult a fejem
most csak maradok csendben

 

ölellek
 

Siersthal, 2017. október 4.

levél Neked * eső és csend

szervusz én egyetlen drága barátném

hiányollak
de ezt úgyis tudod
ne burkolózz hallgatásba
az nem dédelget...
mi a baj?
rossz kedvű vagy?
vagy dolgozol ezerrel a kertben...
hát igen
itt bizony az ígért nyárból semmi sincsen
és a virágok még kint áznak-fáznak
napfény csókra vágynak
szelídre, kedvesre
nem égetőre
akár a szerelem
nem mindegy mi és hogyan táplálja
ma gombákat rántottam
többes
mert bolti és erdő széli
bolti barna champignon
nagyon szeretem!
párizsi gomba :)
és szépséges őzláb gombák
ennyi őzláb gombát életemben nem láttam
kaszálni lehetett volna
hihetetlen
és az is, hogy nem szedték le!
oh és a nyírfák meg a szelíd gesztenyék tövében
szeplősen pironkodott a sok mesegomba!
mindig a tündéri  mese jut róluk eszembe
Pantyelejev - Nagymosás (Belocska és Tamara)

szóval drága ne pironkodj :)
írj nékem mert nagyon hiányzik
levelet váltani oly jó!
betűket terelgetni
gondolatokat útjukra eregetni...

ölellek mártusod

Siersthal, 2017. október 2.

levél Neked * ma sem

és én ma sem megyek hozzád
ahogy te sem jössz hozzám
kockás köntösömben dideregve
ülök egy fűtetlen lyukban
talpam nem bizsereg
nem hívja az út melege
érdekes
sötét van
odakünn tejszürke
a talpalatnyi ég
alatta a zöld lombok feketék
tán gyászolnak
siratják magukat
nem fejszenyelek csapdossák őket
hatalmas undok gépek
zajos büdös fűrészek
sír az erdő
remegve bújnak az állatok
szajkók rikácsolnak
roppannak hatalmas fák
egymást tarolják
ügyetlen kezek gyakorlatoznak
pusztítás művészete
a mindennapi téma
oh erdő te csodaszép
mivé lettél
szívem sajdul
lelkem zokog
bánatomra ősz könnye hull

kávém már rég megittam
üres csészém mellettem
lila sárga virágfejek
de kedves
kanál is sárga
abból is tán az okker
tányérka és bögre alap fehér
most oly sápatag
akár valami halovány menyasszony
ki nászát nem akarja

képzeletem bezárom
nem más ma mint bábban lepke
majd egyszer
ha megmaradok
ki is bontakozom
burokból kibújva
lassan nyílnak szárnyaim
és a langymeleg napsütésben
tovalibbenek
szállok hozzád
hát úgy vigyázz
ártó lények ne bántsanak

látod drága
gondolataim tengerében
ott fürdőzöl
s bár már ezer éve nem láttalak
mégis mégis bennem élsz
látom mozdulataid
hallom hangodat
csak éppen nem érinthetlek
s ennek hiánya kínoz
mert bár meleg otthonod van szívemben
de a lágy simogató mozdulat
félúton elakadt...

Siersthal, 2017. október 02.

levél Neked * hasznavehetetlen (zsibvásár)

látod drága ma csak hallgatok
miközben Serge Lamat hallgatok
tout plus tout
mesélnék én
oh hogyne
torlódva félig leírt szavak
vajon miket rejtenek
odakünn az ég oly kék
semmi folt
Ágnes asszony nagyon mos
az erdő úgy tűnik haragos
és hogy enyhítsen zordon szigorán
aranyló tincsekkel kacérkodik
belles belles
és hogy mégis semmit sem mondok
tán a kialvatlan éjszaka
mi ludas
és nem a kása
se a Matyi
bár jobban bele gondolva
egy olyan Matyi
mit egy
sok
elkelne
perzsavásár
zsibvásár
a szavak új értelmet nyernek
szeretném követni
de követ fosztott is lett egy pici szép ország
pedig osztálytárs
és hogy az nem is mindig előny
kell a bűnbak is
lehet kapitális
lőheti francia
ja, hogy ez már más tészta
na igen
értem én
nem vagyok konok
csak makacs
bódult
mákony
hova lett a kis kabátom
lyukas zsákom
erényem mind kicsurgott
bocsáss meg ma drága
levelem tarka-barka
sok a boci
hát még a birka
de a legelőn jól megvannak
közös grund
néha bégetve bőgnek
de amúgy békén élnek

megyek is
hasznavehetetlen vagyok
nézd el nékem

ölellek

Siersthal, 2017. október 1.