téli bérc

... és én már nem írok
nem is beszélek
keresem a csendet
de nem lelem
hallgatásomban
zajok tornyosulnak
szívemben méreg
ereim fájón duzzadnak
rögök születnek
engem temetnek
föld ne boruljon arcomra
régi vágyam leljen otthonra
ott fenn a kék hegyek ormán télen
hófedte bérc te légy
örök nyughelyem
és az a kék enciánka
mit annyiszor daloltam
takarja semmit nem látó
alvó szemem
mormoták szerelmes füttye
legyen gyászindulóm
végre végre hó fedi
borongós sóvárgó álmom


Siesrthal, 2018. február 06.

Petinek

bonjour Kedves,

Ragyog a sárga ház szemben
süti a Nap
míg itt a Manócska kertjében
fehér foltokban ékeskedik a hó
óriási különbség az úttest két oldalán
lám, mint az emberek létében
ki hol él
ki hova született
a kitörés nehéz
vagy lehetetlen
és senki ne mondja, nincs lehetetlen
csak tehetetlen...
hisz épp a lehetetlenekből
lettek, lesznek
még vastagabbak a vastagok...

Nem mesélted, mondtad, hogy
Borikáék Indiában élnek
 lám, az sem lehet könnyű
ott aztán van különbség
és mindig is volt
nemcsak az angoloknak köszönhetően

a héten elővettem (tényleg a héten)
Borikától kapott hosszú sárga ruhát
amit még az araboktól hozott ajándékba
belebújtam
most a vállfán lóg a szobában...
az előbb azt gondoltam a fürdőben míg
nagy keservesen téptem a hosszú hajamból
a bogokat...
hogy milyen önző is voltam (vagyok)
maj' természetesnek vettem, hogy
nekem is hozott valamit, holott...
mára már teljes mértékben saját életét éli
kemény lett (mindig is az volt, csak Eszterkét
kényeztette anyukád)
a társadalmi igazságtalanságokat másképp
nem is lehet elviselni
különben csak szenvedve élünk
és mit ér a nemes lélek...
ha nem tesz
csak összeroskad

nehéz leírni szabatosan a gondolatokat
amik amúgy is csak érintőlegesek
amik igaziból meg sem születnek
akár az olasz írónő könyvének
magyar címe...

hát nem érdekes?
mennyi mindent hordozunk magunkban?
egész életünkben viselősek vagyunk!!!
ami megszületik kevés
ha egyáltalán megszületik belőlünk
vagy elvetélünk és még mindig jobb,
mintha bennünk mérgesedik
és végül nem leszünk mások,
mint egy elmérgesült szervezet

ezt nem tudom most pontos szóval írni
ezt is csak érzem

lám az érzések...

Siersthal, 2018. január 21.

hogyan-ok

s bár nem akartam
de beléd lapoztam
peregtek a lapok
ujjaim tétováztak
megállítsák
ne állítsák
mint egy játékos
ki nagyban játssza
kivénhedt életét
hagyom
hogy ott álljon meg
hol akar
mit rejt
mit takar
a láthatatlan fal
szeretők összeakaszkodnak
zsíros illat
nem szag
terjeng
lőállásban várnak
sóhajok a golyók
rám eregetnek
mindenféle limlomot
helyesírás
nem írás
nem kell azt
minek
úgysem olvasnak
úgysem értenek már
csak kitekert kifacsart szavakat
miket viszont én nem
odakünn
esős tavasz
elcsúszott a tél
akár én
lásd be
szeretlek
bár érdekes eme szó is
elcsépelt kicsépelt
és mégsem potyog a mag
hát kérlek
taníts meg
hogyan szeresselek

Siersthal, 2018. január 20.

szavatosság

Az idő(m), mint valami gyártott terméké
lejárt
szavatosság
kidobandó
leöntendő
savval lúggal
bármivel
csak más ne használhassa fel
hát igen
így van ez
üzletek kukákba dobják
az ennivalókat
lejártak aznap
a szegény hogy meg ne egye
meg ne ehesse
éhét ne csillapíthassa
hathatós kezelés alá kerül
minden finomság
kevésbé finomság
hypo
egyszerű
fertőtlenítünk
fertőtlenítjük magunkat
nem jó a szegénység szag
az idő lejárt
senkit sem kímél

téged és engem
vajon mivel öntenek le

Siersthal, 2018. január 05.

Levél Neked - Béke (nyárfasor)

egyszerű lélek szeretnék lenni
kinek szívében béke honol
ki nem vágyakozik
kinek ajka imát hittel morzsol
ki ahol van otthon van
teremt nyugalmat
szívében nem feszülnek
kimondhatatlan ívek
miket sosem be nem járhat
ki csak úgy egyszerűen
lépked az út porában
mint egykoron önfeledt gyermekként
s bár az nyárfákkal szegélyezett
poros út végtelennek tűnt
mégis-mégis vitt
valahova vitt
hol várták
hol szerették
hontalanság nem gyötörte
szíve picsiny szíve
örömmel dobbant
és a szeretet mindennapi kenyér volt
béke áldott béke
szívben-lélekben
csak téged várlak
anyám fekete haja
minden álmom takarja
kék szeme a végtelen óceán
elvesznék bele
oly lágyan ringat
élet vize
szeretet vize
békétlenségem sodord messze
senki rá ne leljen
anyám
hadd legyek újra gyermek

Siersthal, 2017. december 15.