levél Neked - ír (mag)

a múlt peremén járok
tovább most sem jutok
kerítés itt - kerítés ott
vajon kívül vagy belül vagyok

emlékek garmada
ázott szénaboglya
egerek szaladnak
macskák álmodoznak

a múlt pereme
vajon mivel is határos
utat rendet
miért nem vágok

tűnődöm milyen is volt
az a léckerítés
mi az öreg házat
óvta-védte kirekesztve

anyám pöttyös ruhája
lágyan száll a szélben
fekete haja hova lett
ajkán vöröslő rúzs elenyészett

imát is mormolok esténként
mint régen
mondom értük kik már
ki tudja hol járnak

a mennyezet egy valódi tárlat
szobrok képek ékítik
akna találta a háborúban
s én mind elneveztem

oh te finom fekete szőlő
othello te édes
mohón faltam
s mind kiadtam

gyermekkor keveredik
nagy üstben főznek
netán patyolat ruhát
kavargatnak

anyám hívlak
apám hívlak
s mind kik már
csillaggá lettetek

szívem szorít
oly nagyon fáj
a múlt mi nyomja
nincsen rá ír


Siersthal, 2018. január 14.

téli bérc

... és én már nem írok
nem is beszélek
keresem a csendet
de nem lelem
hallgatásomban
zajok tornyosulnak
szívemben méreg
ereim fájón duzzadnak
rögök születnek
engem temetnek
föld ne boruljon arcomra
régi vágyam leljen otthonra
ott fenn a kék hegyek ormán télen
hófedte bérc te légy
örök nyughelyem
és az a kék enciánka
mit annyiszor daloltam
takarja semmit nem látó
alvó szemem
mormoták szerelmes füttye
legyen gyászindulóm
végre végre hó fedi
borongós sóvárgó álmom


Siesrthal, 2018. február 06.

Petinek

bonjour Kedves,

Ragyog a sárga ház szemben
süti a Nap
míg itt a Manócska kertjében
fehér foltokban ékeskedik a hó
óriási különbség az úttest két oldalán
lám, mint az emberek létében
ki hol él
ki hova született
a kitörés nehéz
vagy lehetetlen
és senki ne mondja, nincs lehetetlen
csak tehetetlen...
hisz épp a lehetetlenekből
lettek, lesznek
még vastagabbak a vastagok...

Nem mesélted, mondtad, hogy
Borikáék Indiában élnek
 lám, az sem lehet könnyű
ott aztán van különbség
és mindig is volt
nemcsak az angoloknak köszönhetően

a héten elővettem (tényleg a héten)
Borikától kapott hosszú sárga ruhát
amit még az araboktól hozott ajándékba
belebújtam
most a vállfán lóg a szobában...
az előbb azt gondoltam a fürdőben míg
nagy keservesen téptem a hosszú hajamból
a bogokat...
hogy milyen önző is voltam (vagyok)
maj' természetesnek vettem, hogy
nekem is hozott valamit, holott...
mára már teljes mértékben saját életét éli
kemény lett (mindig is az volt, csak Eszterkét
kényeztette anyukád)
a társadalmi igazságtalanságokat másképp
nem is lehet elviselni
különben csak szenvedve élünk
és mit ér a nemes lélek...
ha nem tesz
csak összeroskad

nehéz leírni szabatosan a gondolatokat
amik amúgy is csak érintőlegesek
amik igaziból meg sem születnek
akár az olasz írónő könyvének
magyar címe...

hát nem érdekes?
mennyi mindent hordozunk magunkban?
egész életünkben viselősek vagyunk!!!
ami megszületik kevés
ha egyáltalán megszületik belőlünk
vagy elvetélünk és még mindig jobb,
mintha bennünk mérgesedik
és végül nem leszünk mások,
mint egy elmérgesült szervezet

ezt nem tudom most pontos szóval írni
ezt is csak érzem

lám az érzések...

Siersthal, 2018. január 21.

hogyan-ok

s bár nem akartam
de beléd lapoztam
peregtek a lapok
ujjaim tétováztak
megállítsák
ne állítsák
mint egy játékos
ki nagyban játssza
kivénhedt életét
hagyom
hogy ott álljon meg
hol akar
mit rejt
mit takar
a láthatatlan fal
szeretők összeakaszkodnak
zsíros illat
nem szag
terjeng
lőállásban várnak
sóhajok a golyók
rám eregetnek
mindenféle limlomot
helyesírás
nem írás
nem kell azt
minek
úgysem olvasnak
úgysem értenek már
csak kitekert kifacsart szavakat
miket viszont én nem
odakünn
esős tavasz
elcsúszott a tél
akár én
lásd be
szeretlek
bár érdekes eme szó is
elcsépelt kicsépelt
és mégsem potyog a mag
hát kérlek
taníts meg
hogyan szeresselek

Siersthal, 2018. január 20.

szavatosság

Az idő(m), mint valami gyártott terméké
lejárt
szavatosság
kidobandó
leöntendő
savval lúggal
bármivel
csak más ne használhassa fel
hát igen
így van ez
üzletek kukákba dobják
az ennivalókat
lejártak aznap
a szegény hogy meg ne egye
meg ne ehesse
éhét ne csillapíthassa
hathatós kezelés alá kerül
minden finomság
kevésbé finomság
hypo
egyszerű
fertőtlenítünk
fertőtlenítjük magunkat
nem jó a szegénység szag
az idő lejárt
senkit sem kímél

téged és engem
vajon mivel öntenek le

Siersthal, 2018. január 05.