kitörés

kör körös körben
téged rajzollak
kör körös körbe
téged befontalak
de hiába a kör körös kör
hiába minden akarás
mégis-mégis
oly elérhetetlen vagy
kívül esel minden körön
kör körös körön
szaladok szakadatlan
vágyam pókhálószál
velem együtt messze száll
a végtelenben valahol otthonra talál
és ott egyszer majd valamikor
találkozunk
kitörve kör körös köreinkből

Siersthal, 2018. május 03.

Ne hagyj el

Kifakult hangom
nem fényesítik szelek
szelek sem fújnak
csak fáradt emberek lapulnak

Lapulnak mint rettegő vadak
mikor hangosan szólnak a fegyverek

Hangosan szólnak a fegyverek
minden ismétlő önmagát
testvér testvért gyilkol
lázadó múlt vércsókot fest
sápadó homlokokra

Sápadt emberek támolyognak
lyukakból feltör a gyalázat
fekete fekete fekete
itt most a gyász színe

szeretem Kínát
szeretem
ott fehérben jár a halál
fehérben mint a hulló almafa-virágszirmok
szirmok és katonák
vöröslő csillagok
vér csillan
vér csurran
nézz reám kedvesem
nézz reám oh uram
ne hagyj el
ne hagyj el engemet

fáj
fáj minden
nézd ellened fordultak
kik eddig szerettek
szerettek
szeretni
mi az
jaj mi az
hogy lehet
oh hogy lehet
miért is hagynak el
miért is hagyják el egymást az emberek
hogy lehet eladni mindent de mindent
egy falatka koncért
mit odavetnek az urak
a felkent urak
kik lábbal tipornak jogot s hazát
vérben fetreng a zsibbadó világ

ne hagyj el
ne hagyj el

Siersthal, 2018. április 30.

Tavaszi áradás * reggeli levél

harmatfényben fürdik lelkem
ma versekben életre keltem
ádáz napok keménysége
most nem szorítja
bús szívemet

a vers, mint napfény
végigömlik lelkem falán
fényességgel tölti el
oly nagyon szomjas szívem

öröm - micsoda szó
tán a boldogság megannyi köve
öröm - ódát zengene
ha engednék

ha engednék
nem lenne
annyi üres ember
mind értelemre nyerne

tavaszi szél kacagva szalad
virágillatot söpör végig a tájon
idill
szívem kitárulkozik

magamhoz engedném a hétköznapokat
de akkor újra csak fekete fellegek
gyűlnének szívem falán
és elveszteném a boldogság fonalát

szerettem
mily nagyon szerettem
volt nekem barátném
s tán barátom

mondd hova lett
minden hova lett

az idő a vén kerítő
vihogva mint valami
fogatlan bába
fuldokolva elnyelte

"engedd magadhoz a gyermeket"
légy gyermekké tenmagad
nincs tekintély buta felnőtt lét
gyermek gyermek kacagó ár
fény ömlik szét a tájon
édes mosolyok ontják
gyermek gyermek
titeket szeretni kell
feltétel nélkül
magáért a létért


Siersthal, 2018. április 16. -  9:17

Por és hamu

Az öregember a ház előtt ült.
Hátát a falnak támasztotta.
Arcát a bimbódzó tavaszi Nap felé fordította.
Hályogos, alig látó szemét lehunyta.
Már nem hívta az édesanyaföld.
Zavaros elméje összevissza kószált a múltban
mikor még fiatal volt és a rizs földön dolgozott napot s éjt.
Gondolatban illatos teát szürcsölt.
Fogatlan szájából kilátszott fonnyadt ínye.
Nyammogott, cuppogott.
Nagy szegénységben éltek mindig.
Felnyögött, fájdalom járta át szikár vén testét.
Hirtelen kinyújtotta göcsörtös  ujjait
majd szorosan megmarkolta a semmit.
Felhördült és visszatért oda ahonnan vétetett.

Siersthal, 2018. április 11.

hagyjatok el * délutáni levél magamnak

és ha ezért úgy érzed
el kell hagynod engem
hát tedd
jól tudom a félelem erős bilincs
jól tudom félted családod
jobban, mint tenmagad
ezért mondom
hagyj el engem,
mert én nem hallgathatok
álmunktól fosztottak lettünk
hívott hazám
eljött az idő
mentünk volna
de hova
én is félek
féltem otthon
lapultam, mint gyáva nyúl
valamiért így mondják
pedig nem is gyáva a nyúl
milyen szép is az ének
oh, én óvodám
énekeltünk
aztán én lettem óvónéni
és lett egy másik óvodám
boldog voltam
mennyire szeretem a gyermekeket
de ezzel nincs vége
hisz sorra jönnek az emberek
és az utolsó állomás:
öregek
eres, foltos kezek
rebbenések
kulcsolódás
merengés
múltba nézés
fájdalmak
zsúfolt otthonok
sokan egy szobában
verések
lopások
éhezések
titkos felvételek
senki nem hinné
mit szem nem lát
mit fül nem hall
de ha nézed
a fekete doboz filmjeit
talán elhiszed
talán elhiszed,
hogy ez a valóság
nem palota
nem lazac
se nem ikra
kaviár
és vodka
oh, ti szegény megvert
kitett öregek
ti nem vagytok a menetben
én jól ismerlek benneteket
titeket gondoztalak
tiértetek szóltam
de ott is gyáva voltam
meghátráltam,
hogy legyen mit bánnom
míg élek
de most megyek
az utcára megyek
s bánom, hogy csak szóval
ezért hát hagyjatok el engemet
ti kedves emberek
ha féltek...

Siersthal, 2018. április 11.