szótánc

esik, bár nem "mocskosul", de esik.
szelíd esőkönnyek mossák a Föld sebeit és a földet.
kopácsolnak az ácsok, gyarapszik a fűrészüzem.
sebzettek az erdők...
hangosak az emberek, félnek a csendtől.
félnek a széptől,
vakon nem látnak.
nyitott szemük szorosan zárt.
elveszett az értelem.
a beszéd valami zagyva semmi.
elszöktek a szép szavak.
se leírni se kiejteni nem sikk.
csak hangosan rágódik a semmi.
és az ég szürke,
mintha Passuth is életre kelne.
Mexikó... lám ott is sírnak az emberek.
kik lennének istenek...
kábítószeres nyomor.
ropogó fegyverek.
kaktuszok földje.
kukorica anyja, és még sincs mit enni,
kell az üzemanyag.
és a gének is módosítottak.
esik.
szürke langymeleg.
olajtó(l) szennyezett patakban szegény kacsák úszkálnak.
még élnek.
óceánpart és Erica is.
tragédiák sora.
bár ez csak egy kis szutykos árok, nem is patak.
hisz a patak az egy vidáman csorgó csoda
és ha az égiek kedve olyan megárad és "valamit visz a víz"
én meg lépdelek összevissza.
táncolok a szavakkal,
táncolok a gondolatokkal.
lehet van kinek látszatra egy káosz,
pedig nem.
benne lüktetek.
az én zeném szól s arra táncolok...

Siersthal, 2018. augusztus 13.

hevenyészett fájdalom

mondanám téblábol az idő
de egy nagy fenét
harap és rúgkapál
rosszabb, mint egy konok gyermek
semmi távlat
hacsak nem a halál
ülni-állni
nem mozdulni
várni-várni
közelít az örök alkony
mert az éjszaka már nem éjszaka
lennék nem civilizált
hol minden olyan amilyennek teremtődött
de hol van olyan
hol ember él nem
s hol nem él sem
nagy felfedezések
na ja
tömegmészárlás
gyilkos szerzet az ember
semmi általánosítás
mielőtt egyesek még felhördülnének
de akinek van szeme
netán szíve
az valamit már sejdít
a vészfék is elromlott
így marad a hentes szakma
oh ember

volt nekem egy barátném
kit igencsak szerettem
jól-rosszul
de szerettem
most is szeretném
de nem hagyja
ja hogy a szeretet még ezen is túl lép
nos akkor mégsem szeretek
vagyok inkább makacs öszvér
abban egy pár vagyunk
az biztos

odakünn szürke
de esőt nem ád az Isten
szárazan haldokol a táj
csobogó patakok
hova lettek
sivár árkok ültek helyükbe
szomjaznak emberek-állatok
növények nedve visszaszállt a földbe
onnan meg a Nap felszippantotta

ég a vidék
gyújtogatnak
de nem a jóra
tűz tűz
korom és pernye
bőgő állatok
sikongó emberek
és vannak kik ezen nevetnek
örülnek
újabb haszon...

elment a kedvem

Siersthal, 2018. augusztus 01.

anyám könnye

anyám könnye
szivárvány mosolya
felszaladt az égre
híd a végtelenbe
anyám szeme
kék akár a végtelen ég
kedve hullámzó óceán
karcsú alakja
ringó nádszál
szemem kutatja
keresi fent és lent
mézcsurgató nyár
fényeket érlel
kévék nyújtóznak
sárgállva magasba
szívek szomjaznak
vággyal telve árván
anyám könnye
szivárvány mosolya
felszaladt az égre
nyári eső
zengő vihar
zivatar
csak mossa-mossa
bánat-tengerem
árva szívem
odavágyik
ahol ő van...

Siesthal, 2018. július 26.

folyandár

mit nekem álom
mit nekem mákony
ha te leszel a nagykabátom
ki visel kit
ki cipel kit
mit nekem vágy
hol van már Tennessee
és az a sárga villamos
no meg Illés
és a legendák is csak hallgatnak
befagyott a szó
kószál a lélek
de nem lel senki kaszálót
pedig milyen üde zöld
zöld zöld zöld
ez maga a remény
hej Csokonai
belőled értem
tán ezért maradtam ilyen éretlen
hello Vilmos ki Tell
add nekem almád
pedig nem vagyok Éva
én is kiűzettem
mit nekem bármi
gőgöm óriási
vagyok ki vagyok
a fű bizony kipusztul
a sok folyandár alatt
folyandár lélek
szerteágazik
fut-fut
fel az égbe
mint az égig érő paszuly
az igaz mesében
kergetem farkam
nem vagyok macska
kergetem magam
nem vagyok magam
libben
kilibben
ki libben
játék
holdfény
szonáta
és regény
kapcsolódások
összefonódások
egy síron nő
két halvány liliom
halovány arca a Holdnak
fényt hint a rétre
fényt mosolyog sok ember arca
hívnak
és én nem megyek
pedig mennék
de mennék
derű
széles járomcsont
népek tánca
népek szíve
dobban
keveredik
elegyedik
összefonódik
szép Szuliko
szomorú a szívem

Siersthal, 2018. július 12.

vágta

 rég írtam reggeli levelet
tán most sem fogok
de olyan szép odakint
beborult
a zöld lombsátor felett
az ég titokzatos kupola
fényét eregetné a Nap
de bezárják felettünk
az élni vágyó fellegek
a szél sejtelmesen sustorog
lebbenti titok-fátylát önmagának
igen, önmagának
minden önmaga körül forog
bezárva szabadnak hitt börtönébe
kitörni hogyan is lehet
volt egy film:
Kitörés
és volt sok más film
az emberi elme alkot
alkot, mert a képzelet
állítólag szabadon szárnyal
de attól is foszthatóak vagyunk
kinn csendes esti zsoltár helyett
reggeli zsolozsma száll az égből alá
s hogy ezt nem lehet
o hogyne
hisz tótágast áll a világ
mi szegény bábuk
megkopottan ugrálunk
zsinórunk szükreszabott pályáján
bár látszólagosan
"miénk itt a tér"
mi is az a tér?
hány értelmű szó?
"mert a szó kimondva veszélyes fegyver"
én meg kisiklott vonat lettem
csak a vonat siklik ki?
hát nem
az élet
sok-sok szegény ember élete
szegény, na tessék
ez is mit takar?
szavak
szavak varázsa
lenge könnyű pajkos
nehéz veretes
rabság-szabadság
egy bölcsőben ringanak
ne félj hát
s engedd el a kezem
még ha nyújtom is
még ha kérem is
hogy fogd szorosan
engedd el bátran
hidd el azzal teszel jót
nem kell a gyeplő
nézd mily szép a vágtázó ló...


Siersthal, 2018. július 11.