vígasztaló

ölellek búdban 
ölellek jajodban...
ölellek kedvedben,
szívem feléd húz...
vagyok fehér nyírfa,
törzsemhez hívlak,
halkan sóhajtó leveleimmel
Neked mesélek
elmondom a  világ szépét,
hogy bánatos szíved enyhet leljen

Siersthal, 2018. szeptember 04.

ima verseskönyvben

bájoló hangú szirének csábítgatnak engemet, 
kiülök a dombtetőre messze-messze 
ne halljam ígéző éneküket
kiülök a dombtetőre így ősz táján kezemben könyvvel 
habzsolom a sorokat 
versek bódulatában káprázik a szemhatár 
elveszett Petőfi 
tán régesrégen egy értelmetlen csatában
minek is csata, minek is háború 
annélkül is csak vesz az élet, 
ami nem más, mint halál
látod kedves újra és újra azok a versek! 
mit nekem más...
mit nekem holmi hangos beszéd, 
ha verses könyveket tarhat kezem imakönyvként 

Siersthal, 2018. szeptember 02.

hétfői vonat

nem tudom miért,
de nekem hétfő van
hétfő hét fő
hétfői hangulat
álmos vagyok
törékeny,
törékeny rózsaszál
János vitéz
extrém
jégkrém
hétfő
csapjunk a lovak közé
s vágtassunk
mert ha nem akarunk is
visz a vonat
nincs leszállás
csak ki
ki
végleg ki

Siersthal, 2018. augusztus 29.

kérlelhetetlen

 

 bennem összezsugorodott az idő,
gyermekeim gyermekévé lettem,
aranyló képkeretekben feszít a múltam,
ócska retusált fényképek, hivalkodó rámákban,
ráma - dráma
mit sütsz kis szűcs,
kitörik a nyelvem,
ügyelten, ügyetlen
koptatott szavak,
minden előre koptatott
 már megint a szavak
nincs sorrend
nincs semmi
csak aranyozott képkeretek
füstszínű szerelem
oszlik-bomlik
köd felhő álom
csendesülő viharok
változnak az évszakok
még!
még észlelem
s most hogy a forróságot
esős hideg váltja
úgy fázom
elromlott a háztartásom
semmi de semmi sem jó
odavan az ifjúságom

Siersthal, 2018. augusztus 25.

Mit is akartam?

Bennem elvadult az idő.
Összekuszálódtak a gondolatok.
Megfosztattam a mindennapok rutinjától.
Vagyok, mert még vagyok, de ez már csak a lézengő lét.
Megszökött az értelem, a tudat.
Kihagy a rendszer.
Hibás.
Megdöbbenek.
Mi történik.
Mi nem történik.
Feledékenység kóros.
Lassan már káros.
A gondolatok szanaszét szökkennek.
Feledve egyiket kiütik a másikat.
Mit is akartam?
Hányszor teszem fel a kérdést magamnak.
Némi töprengés után következik a feladás.
Nem megy.
Még járok ("Járkálj csak halálraítélt"), még vagyok.
Vajon ez már a halál küszöbe?
Persze az.
Hisz minden pillanat az.
Ahogy kiharap belőlem az idő minden józan falatot,
úgy közeledem egyre jobban a vég felé.
Vajon szenvednem kell érte?
Vagy leszek "fa melyen villám fut keresztül"?
Bárhogy is míg tudatomnál vagyok
- legyen ez kihagyó, legyen ez még időnként észlelő -
mindennapos kérdés, gondolat bennem: halál.
"Halálnak halálával halsz".
Mit jelent??
Többszörös halál?!
Ha meghalna a halál, maradna-e csak az élet?


Siersthal, 2018. augusztus 16.