vérvörös virágok

sebekből folyó vérvörös virágok nyílnak
csak nyílnak szakadatlan
anyám, félek! fogd a kezem, vigyél el
vigyél a béke szigetére
hol nem szólnak a fegyverek
hol ember az ember
anyám, megfognám a kezed,
de hova lett,
hova...
egy vöröslő csonkot szorongatok
több se maradt belőled
anyám! már nem félek
érted harcolni megyek
nincsen béke sziget
nincsenek érző lelkek
talán egy másik világban
talán ott újra veled lehetek

Siersthal, 2019. október 14.

Fáj-dalom

szelíd
szelíden
ív
ívek
szelíd ívek hajlatában
lágyan dobban a remény

vér
pirosló
tenger
nem napfelkelte
vér

Szíria
lángban álló gyötrelem
életek törnek
életek szakadnak
kín
kíntenger
Szíria

anya hol vagy?
nézd!
ott és ott
és mindenütt
mint egykoron
vérgőz száll az égre
nincs oltalom

hol van
hol vannak
az emberek
kik azok kik
fegyverrel
életekre tőrnek
kik azok kik
röhögve gyilkolnak
csecsemőt, gyermeket
anyát, apát
embereket

ember ember ellen
milyen világ
milyen világ

holtest-hegyek
vérfolyók
kínban fetrengenek emberi lények
és én velük sírok
és én velük fájok
és én velük halok
mit élve kell elviselnem

Siersthal, 2019. október 10.

halott gondolatok

és voltak pillanatok és voltak percek mikor azt hittem élek
mikor azt hittem szeretek és szeretnek
és volt idő mikor mindent átfestettem képzelt valamiért
az élet oly csodás, de mit ér szenvedéssel teli? nemesíti a lelket?
és akkor a kövér papok, a gazdag urak?
oh, szegények majd a pokol tüzében égnek, de ők most legalább élnek!
mit ér a haldokló élet! a csontsovány gyermekek! szájukat ellepték a legyek...
nincs élelem míg itt hegyekben kerül a szemétre!
nincs vizük! mikor itt hatalmas medencéket töltenek!
minden mit ér?! ha csak egyeseknek jut! és a nyomor fojtogatja kínozza az érző lelket...
oh, hogy mondta Ady, hogy mondta Attila...
minden hiába! minden szó hiába!
csak a pénz, csak a pénz az Isten! megöl!
haragos kibékíthetetlen Isten Pénzisten! sötét veszejtő embertelen !
azok a fekete szemek! megtört pupillafények...
gyermekek csontbőr gyermekek - fekete Afrika! fehér ember örök bűne 
Európa! amerikát majmoló istentelen Európa, ki csak szavakkal hiszi istent... ki nem ad, csak elvesz...
Európa mivé lettél szegény, szegény Európa... és itt is éheznek a gyermekek...bántalmazott szegény, szegény gyermekek!
hogy tudjuk ezt ép ésszel elviselni?!

Siersthal, 2019. szeptember 10.

Regeli levél (6.)

loparits erzsinek

a voltak vágya mesévé fonódik
az álmok életre kelnek
vagyunk, mint kis Ida virágai
a szív sóvár a lélek örök gyermek
elmúlt nyarak ifjúságunk jelképei
a tavaszok bimbódzó gyermekkorunk
az ősz belépő a végtelen folyosóba
ahonnan az örök télbe visz az utunk
lennénk-e halhatatlanok,
valami oly sok embert arra ösztökél
mi hajt, mi űz,
mikor annyi szomorúsággal teli a létünk
a szép mégis áttör mindenen
erősebb elnyomottan is minden másnál
szívünk; az örök szomjas áhítja vágyva rendületlenül

Siersthal, 2019. május 07

délelőtti levél 2.

Kocsis Zoltánnak


minden hallgatásban valami húzódik
minden csendben szól valami,
ha más nem a csend...
pokol és menny csak kitalálmány, hiedelem
ember parányi voltát magyarázza,
miközben a mindenségnek véli magát
miért is lenne pokol? ha van Isten...
miért kell mindenre magyarázat, csak a hitre nem?!
fájdalmak és örömök megférnek egymással,
mert mást nem tehetnek,
de ha birokra kelnek bizony az ember a vesztes...
vesztes akkor annak mi is a párja??
szavak, szózsonglőrök - alkotnak s teremtenek, akár az Isten
de minden teremtésbe hiba csúszott
így lett a földi lét a pokol sok embernek...
varázsvessző, varázsszőnyeg, száll a mese
oh, hol vagy Arany és te Lacija
már régen elporladtatok
ki kelt fel poraitokból?
virág nőtt, ehető, éltető
állat táplálékká vált
szegény állat meg embernek adta magát,
ha nem is önként.
micsoda óriási körforgás!
pedig a kör csak körbe megy,
ha kitér a sínből már más kör...

Siersthal, 2019. május 01.