szívolvadás

s míg álmosan téblábolok
tolakodó gondolataim között
te már felkeltél
befűtöttél a kis vaskányhában
pattog a fa
s képzelem árad a meleg
de az még várat magára
csak a reggeli hideg
mi kúszik a szobában
zúg a kávéfőző
hozod nekem az illatos
forró feketét
te sosem iszol...
így múlnak a hideg napok
rohannak az évek
már nem gyalogolunk
haza télvíz idején
a színházból
fekete kis lakkcipőm nem sokat ért
de valahogy mégsem fáztam
hisz te mellettem lépkedtél
miközben karod ölelt
a hó fehérsége
szívembe olvadt
azóta is imádom a telet

Siersthal, 2017. március 30.

aludj

nem takarlak be
félek felébredsz
legyen bármilyen
lágy is az érintés
oly csendben alszol
most nem zihálsz
nem fuldokolsz
hát aludj csak
aludj
levegő cirkulál
tárva a ház
szeretném ha besétálna
a Nap minden melegsége
de még erősebb
a hideg didergető hatalma
és én mégse takarlak be
aludj
aludj csak

Siersthal, 2017. március 30.

lengedezve

azt mondják
van szent őrület
hát ez nem az
így ne
csak így ne
akkor inkább
mint akasztott ruhák
lengjünk kötélen
mint egykoron
a gyönyörű orosz néni
ki oly boldogtalan volt
hogy kioltotta
önön életét

Siersthal, 2017. március 30.

lágyan

egykoron
a vágy lázásra csókolta a szám
de nem adtam tovább
őriztem titokként
boldog belső mosolyként
a szerelem lágyan ringó ölében
veled pihentem én
nem kért
nem követelt
csak egyszerűen szeretett
maga mögött hagyva
a perzselő emésztő
mindent megölő érzést...

Siersthal, 2017. március 29.

akkor

ha majd rám borul az alkony
és jótékony homályával befed
szívembe költözik az áldott nyugalom
véget érnek a szenvedésekkel telt örömök
akkor vajon hol leszek

ha már nem érzem kezed melegét
s nem hallom kedves hangodat
nem érzem simogató tekinteted
és szememből kiszökik a fény
akkor vajon hol leszek

*

odakünn verőfény
smaragd a fű
végtelen kék az égt
avasz zeng hangos trillát
ébred a vén esztendő király


Siersthal, 2017, március 30.