igaz ember

leszegett fejjel
konok makacson
ismételgeted
kifakult igazad
lázrózsás alkonyon
fenn a dombtetőn
papírsárkányt ereget
az elvetélt múlt
csipkerózsika-álmok
szőttek rád
levetethetetlen
tüskeruhát
vársz
kővé meredve
élettelen gondolatokkal
hogy újra hangosan
csobogjon a véred
a felhők mögül
kiömlő alkonyból
varázsszóra
felelevenedik
minden vágyad
minden álmod
derékba tört életed
kiegyenesedik
szétnyílnak az
összefonódott ágak
nyíló virágkelyhekkel
az égre tárulkozik
megújuló életed
végre felébredt
benned
a Csipkerózsika
patakok futnak
vidáman locsogva
a zöld völgyben
csapások vezetnek
az éltető vízhez
mindenfele
bejárod a vadak útját
így szelídülsz
hozzájuk
újra gyermeke leszel
a Földnek
a természettel élő
virágszívű
igaz ember

Siersthal, 2017. május 13.

kukoricás

éretlen kukoricaszemek
tejnedvet eresztenek
hosszú barangolás után
kint a határban
a lemenő Nap
vöröslő fénye alatt
mint éhes vad
majszoltam a szemeket
szomjasan ittam
az édes nedvet
kedvesem velem
milyen szép is így
a fáradt nap
persze lehet mindezt
csak képzelem
időrabló évek
pergő forgatában

Siersthal, 2017. május 03.

reggeli levél Tündinek

vagyunk kis magoncok
törékeny életek
a törődés maga a napfény és a víz
ha egyik is hiányzik
felborul az egyensúly
és a kis magonc megsérül
akár bele is halhat
mert mindengyik magonc másként kívánja
az éltető elemeket
akár a növények
vannak kik a forróságtól örökre elszenderegnek
vannak kik az árnyékben büszkén nővekednek
vannak kik vidáman lebegnek a vízen s vízben
vannak kiknek ez a haláluk
az ember is ilyen...
milyen nehéz is jól adni!
jól szeretni....ölellek!

Siersthal, 2017. április 29.

mintha

vannak emberek
kikhez úgy bújnék
mintha volnék gyermek
végtelen rajongásom féktelen
érzelmeim túl csordulnak
frissen fejt meleg tej
csorba köcsög vígaszra lel
néném keze alatt minden életre kel
vannak emberek
kikhez úgy bújnék
mintha volnék gyermek

Siersthal, 2017. április 28.

befejezetlenül

mikor a szavak golyóvá lesznek
a szív fájdalmában szorít

Siersthal, 2017. április 27.