levél Neked * reggelente

szűk a terem
egy kis ablaknyi
régi ház
öreg ház
"napóleoni"
ahogy mondják erre
szépséges lorraine-ben
a parányi ablakot
még virágok és picinyítik
sárga karácsonyi kaktusz
dagadt bimbókkal
(persze duzzadt, de így édibb)
miközben már három virág
csodálkozva a fényre tárulkozott
még Mikulás sincs
sietnek
mint minden
már karácsonyi édességek tolonganak
az üzletek polcain
minek
de tényleg
aztán egy szegény pálmafácska
kit már behoztam kintről
a pár rossz napnak engedelmeskedve
pedig azóta hét ágra süt a Nap
főleg szemben
mert mindig a szomszéd kertje ...
és egy kép
nem nagy épp az üveg aljáig ér
egy tanya hófedte mámorban
imádom
nem hiába születtem jeges januárban
és tekintetem tova engedve
eme szürkésfehér monitorról
látom a csodát
szemben vidáman sétálnak a napsugarak
ölelnek lombokat földet füvet
az ősz keze már fodrászkodott
de igen ügyetlen
úgy fest hogy közben tép is
aranylombok és csupasz ágak
szépséges a vidék
a falu
bár már nem tejszagú
széljárástól függően
lehet elég szúrós
midőn fentről a dombról
alázúdul a tehenes silóillata
na de most a kertben járok
máséban
nekem nincs
ott maradt jarlesban
mára már csupaszon
és most a Nap is elbújt
tán a szomorú gondolat mi befedte
a borbolyák véres könnyeket sírnak bogyók gyanánt
levelük is csodás
vérsötéten keretezik az üde zöldet
dolgozik a vakond
friss mini dombok szerteszét
mily szorgos
a kis patakot benőtte a gaz
nincs gazda
messze
elszállt felettük az idő
otthonba kerültek
bezárva a magas emeletre
milyen is lehet
kerttől fosztottan élni
mindent hátrahagyva kiszolgáltatottan
és lám a Nap mintha vidítani akarna
újra beragyogja a kertet
aranyló fényével füröszti a lelkem

ölellek


Siersthal, 2017. szeptember 30.

levél Neked * előbb

még aranylott a reggeli Napfény
mostanra fázós szürke az ég
jégcsapok az ujjaim
kint jártam
gondoskodtam a madarakról
rengeteg cinke csúszka keresi
a könnyen jött eleséget
a vörös pofátlanok tán már odébb álltak
háztetőkön recsegnek a rozsdásfarkúak
élénk rugózások közepette
világi
aztán meglátogatom a konyhámat
ami igaziból nem konyha
csak kineveztük
mint a sok tárca nélküli minisztert....
amúgy köszönöm megfagyok
csak egy v betű differencia
és mennyire más
de ez is az is még fennáll
ezek a bizonyos tényezők
mik többek között az élet jelei
s mert nem vagyok veled
hát elmondom neked
a pillanatnyi kacskaringóimat
most éppen nem őrzik a nyár illatát
szipogok
közelít a tél
pedig az ősz ki itt téblábol
az előbb konstatáltam is
felettünk a dombon
mily szépségesek a fák
a fenyők zöldje még jobban kiemeli
a lombos fák rőtülését
rőt ülés - hümm
játék
most megyek
melengetem a kezem
munka
kassák
érettségi
dolgozat
minden más
másság mindene

ölellek

Siersthal, 2017. szeptember 28.

levél Neked * írni és nem beszélni

jean ferrat énekel
que serais-je  sans toi
és igen
hogyan is
de már másik dala szól
deux enfants au soleil
gyönyörű

nagyon szeretem őt
de már elutazott
átutazott a holtak birodalmába

ma France...

és én a csodák ellenére
is
lelombolództam
hisz Neked még az árnyékod sem vetül ide

várom
várlak
reggelente
mikor itt gőzölög a forró
illatos feketém
de most is mikor már
engedve valami vágynak
egy kis csésze forró kakaót iszogatok
közben járnak az ujjaim
és a gondolataim
persze befogni nem tudom
szabadok
akár a le nem igázott vadlovak

én mindig írnék
mert írnék
a szó csak leírva barátom
kimondani már nehéz
nem szégyen
mert hallotam már olyanról is
ez valami más
nem is tudom
vannak hallgatag emberek
de ha tollat ragadnak
ömlik a szó

hát valahogy így vagyok én is

és ferrat megint:


"Enfin enfin je te retrouve
Toi qui n'avais jamais été
Qu'absente comme jeune louve
Ou l'eau dormante au fond des douves
S'échappant au soleil d'été

Tu peux m'ouvrir cent fois les bras
C'est toujours la première fois

Absente comme souveraine
Qu'on voit entre deux haies passer
O toi si proche et si lointaine
Dès que l'amour file sa laine
Entre nos doigts désaccordés"

Siersthal, 2017. szeptember 27.

csak még egyszer

eső áztatta föld
mézelő illatok
nehéz földszag
édesebb mindennél
csalán
patakpart
baranya
egerág-kisherend
feltörő emlékek
nyarak
végtelen kukoricaföldek
apa nyakában utat törünk
kicsi házba megérkezünk
semmihez sem hasonlítható ízek
olyan tejeskávé nincsen
és az a kolbász
Istenem
ha még egyszer gyerek lehetnék
és apám nyakába ülhetnék...

Siersthal, 2017. szeptember 22.

modernizált bárányok

áldozati bárányként
nem Húsvét szigetén
vadbaromságokkal etetnek
felpuffad hasam
pedig csak a mérgét nyelem...
mi lesz velem
bégetek
hosszú a sor
már be sem férek
más tészta hogy nem is szeretnék
ha ez ilyen egyszerű lenne
élni vagy halni
koncért gyilkolni
jaj Istenem
mit tettem magammal
miért is hallgattam
csak bégettem bégettem
birkamód ijedtem
egymást taposva
gázoltunk sorokba
hómezők
temetetlen katonák
minden ismétli önmagát
modernizálva

Siersthal, 2017. szeptember 22.