gyújtogató

ha én gázláng gyújtogató lehetnék
folyton csak az utcákon tekeregnék
ködbevesző imbolygó fények között
gyalogolnék
néha-néha sikoltanék
önön árnyam ijesztene,
de akkoris csak gyújtogatnék
üres sziveket lángra lobbantanék...
barikádokra nem vágyom
Gavros sem akarok lenni,
csak szimplán a kis róka
ő szelídítene engemet...
szívem minden melegét
másoknak hiába kínáltam
de barátom a kis róka
örömmel fogadta


Siersthal, 2019. március 05.

görbetükör - trükkös elme tükör

Te csak hagyd
hogy játsszon az elme
te csak hagyd
hogy elsodorjon a lendület
lendkerék, oh be szép
tűzoltó leszek és katona
kis autó nagy autó
örül a gyermek
tébolyult felnőtt
te csak hagyd
hogy hamis igék
vadítsanak
s magad is hirdeted
hévvel
zöld és Ráckeve
végállomás
függöny le
absztrakt
de nagyon
elvonás
dili ház
nem is kell már
sárga ház
helyette
egy egész ország
hát persze
játszótér
kis egér
kisegér
sajtocska
lyukacska
zsebecske
mákocska
mely mese
vége
itt
fuss
el
véle
m

Siersthal, 2019.február 22.
.

Reggeli levél (3.)

Mondd, milyen is a fénytelen fény?
mondd, milyen is a kihűlt meleg?
és mondd, milyen is az amikor
csak mázasan szeretünk,
de ha a máz lepereg
nem marad semmi sem.

Üres, áporodott üreg!
és annak mélyében lapul
dideregve reszketve bújva
egy régi emlék
mikor még volt fény,
mikor még volt szeretet,
mikor még a lélek melege
szemekben csillant és volt Ember.

Siersthal, február 22.

délutáni levél 2.

 szürke, szemetelős, tar ágak színesen nyújtóznak a magasba.
mindegyik más és más, árulkodik a forma...de szeretem!
kanyarog a patak, nincs regulázva, nem úgy, mint szegény Szilas!
gyerekkorom tiszta vízű patakja, akkor még fürödni lehetett benne!
el is veszett fél papucsom a gátnál, ahol a bulgár kertész tavat fakasztott.
üvegházban nevelte a palántákat, közel volt a temető... de már nincs!
lakópark épült a helyébe, szegény Feri bátyám...
szegény halottak, nyugtuk nincsen. hiába no a pénz az úr a többi smafu...

Siersthal, 2019. március 05.

piros-fehér (öröm és gyász)

és ha elhagysz
jól teszed
minek is az
ki nem szeret
kinek szíve oly fösvény,
hogy önmagát is sanyargatja
nem ismeri szívszerelmet
nem ismeri a kegyelmet
arcán álnok mélyedések
idő barázdai a keservnek
keserű sors
keserű szív
álnok ember
de kegyetlen

elnézem az édest
arcán lázrózsák gyúlnak
keze, aszott keze
védtelen madárként rebben
szívében hála nyílik
ideje az elmúlásnak
ideje a halálnak
véget vetni rettegésnek
véget vetni szenvedésnek
elnézlek édes
vagy már kiterítve
szemem csukva
múltban
látlak édes
látlak
szép vagy és kedves
bőröd fehér
hajad holló
alakod oly karcsú
engedelmes vagy
ellensége önmagadnak
megtagadod a szerelmet
kényszerre
buta vagy
oly buta vagy
dacolj hát
légy ki vagy
ne meszelt bábu
én édesem

ujjaim között piros homok
folyik
pereg pereg
akár a rokka
akár az időkerék
piros homok örök lázban
fehér homok folyam mélyén
fehér patak a neved
kanyarogsz szép szelíden
bunkerek között
halott katonák
pirosak-fehérek
öröm és gyász
távol-kelet

rád gondolok
te ott messze
én kedvesem
téli gyermek
csikó csikó
emlékszel-e


Siersthal, 2019. február 16.