clair

 
 

veled álmodtam az éjjel
magam sem értem
oly régen már,
hogy kitörölted magad
egy vonás és nincs többé
vajon így lehet-e


veled álmodtam az éjjel
semmire nem emlékszem
csak, hogy még mindig szeretsz
bár mással éled az életed


mással éled az életed
megakadt a gondolat
leblokkolt szavak
furcsa valami


mindent megkérdőjelezek
már semmi sem egyértelmű
már semmi sem tiszta
igaz nem is tisztának szól odabent
clair, clair …


igaz, hogy nem igaz
miszerint semmire sem emlékszem


régi könyveket olvasok napok óta
ismeretlen szavak
szépen hangzanak
szótár kéne
szeretnék rájuk lelni
és érteni
nemcsak sejteni
és magammal felruházni


a nyomor nemcsak most tombol
mindig így volt


primitív
pedig volt mikor gördült a szó
nem mint kenetlen kocsikerék


magamba zárt sóhajok, vágyak
az indulatok is már hallgatnak
csak odabent feszülnek keresztre
szentkép: térdre rogyó Jézus


és én az álmomról és rólad
szerettem volna írni


és arról az egyetlen
döbbenetes mondatodról
mivel átértékeltél
de régen volt
erről nem is szóltam volna
csak most újra hasított
ékelt, szúródott belém
mint az a töviskoszorú


ha csak magamnak írok
miért is teszem fel a naplóba?
mire vágyom?
egy érintésre?
egy szóra?


igen, nem
megtagadva magam
dagonyázva csíkos malacokkal
de édesek!
szegények, szegények...


vér hull
vérehulló fecskefű
veled álmodtam az éjjel

2012. július 7.