mintha

vannak emberek
kikhez úgy bújnék
mintha volnék gyermek
végtelen rajongásom féktelen
érzelmeim túl csordulnak
frissen fejt meleg tej
csorba köcsög vígaszra lel
néném keze alatt minden életre kel
vannak emberek
kikhez úgy bújnék
mintha volnék gyermek

Siersthal, 2017. április 28.

befejezetlenül

mikor a szavak golyóvá lesznek
a szív fájdalmában szorít

Siersthal, 2017. április 27.

foszló

nem is tudom
vártalak?
vagy nem
csak valami nagy üresség
mi maradt
próbálkoztam?
nem, ez nem az volt
belső késztetés
a múlt becézése
de mint minden
ez is elszaladt
és mi maradt
nem melenget
ridegen
hidegen
nyelvet ölt a távol
szétfoszlik alakod
de hiányod változatlan

Siersthal, 2017. április 24.

ünnep

       Markovics Anitának
 
belőled úgy szaladnak a szavak
mint a vidáman trappoló téli fogat
lovai patái alatt a hófedte út
szavak fogságában
szavak varázsában
telik életed
lázadó lényed
csupa lángolás
megrészegülve olvaslak
és csak hápogok
mint valami pelyhes kiskacsa
mert teret nyer bennem
az elképesztő képzeted
hát bennem is lángolva lüktetnek
azok a szavak
leírt hihetetlen gondolataid
váratlan szófordulataid
most itt ülök és mondanám
de megbabonáztál verseiddel
és az áhítat némává tesz...

Siersthal, 2017. április 22.

vén trotty

keljünk fel
öltözködjünk fel
álmosak a fázós gondolatok
hideg van
kihűlt a kőház
nem pattog vidáman a tűz
kiszárad az élet
elfolyik a kedv
megszakad a lendület
évek garmada
ma már a sutban
messzi a tavasz
messzi a nyár
elszökött az ifjúság
s minden szép ígérete
te sem vagy már
bár még létezel
kórság nyavalya
csúz isiász
és ki tudja
mi gyötör még
nem csilingel
a napra kész
vidám kedv
öregnek lenni
állapot
szépségét nem látom át
se be
van pénzed
tőrödnek veled
nincs pénzed
halj
vén trotty
már csak nyűgök a napok
minek az ébredés
hideg szoba
hideg kéz
hideg szív
a vér még lassan kering
ócska szivattyú
nehéz teher
mindent a szemétbe
ez kérem fogyasztói társadalom
mehetsz a kukába...

Siersthal, 2017. április 21.

Ápriliska

tavasz, tavasz
te bolondos
hogy szeretlek!
szeszélyes
édes Április
hógörgető
vidám fruska
szirompergető
virágeső
mézérlelő
csoda
tavasz, tavasz
csupa igézet
játékos
pajkos
lenge lány
vadvizek futtatója
boldogan adakozik
minden hónapból egy picit
szépséges mese
vöröshajú
szeplős kedves
Ápriliskája
Esztendő apó legkedvesebbje

mélabú

mélabú
ünnep magánya
eső esik áztatón-biztatón
csend
nyugalom honol
ki teheti otthon melegében búvik
s ki nem a híd alatt
ha el nem zavarják
nézem az ünnepi-
és nem ünnepi fotókat
roskadozó asztalok
visszáság
gyomor már nem is korog
ócska lőrébe fojtott nyomor
engem mindig valami fájdalom ölel
örömömben bú honol
fáj az éhség
fáj a szegénység
és leginkább a közöny
és az a furcsa valami
mi szerint rendjén van ez így
és egyesek büszkén adakoznak
elakadtam
írnám mit érzek
de béna lettem
vagyok marha a vágóhídon
borzalom
rettegő félelem
agyontaposás
sír bennem az örök igazságtalanság

Siersthal, 2017. április 17.

álom és valóság

álmomban
Vérvörösen hasad a pünkösdi rózsa szirma
sárga bibék zümmögő lényeket hívogattak
ébren
vadcseresznyék fehér foltja
színezi a félig alvó erdőt
áttetsző gyantás könnyeket sírnak a kivágott fenyők
bennem fájdalmak sokasodnak
miközben szomjasan kortyolom a megannyi szépet
erdő alja fehér szőnyeg
kúsznak a lágyan rezgő szellőrózsák
madársóskák kék ibolyákkal házasodnak
szívemnek legkedvesebb zsenge vörösfenyők
alig zöldjei hírdetik a jövő reményét
oh, erdő, te csodaszép
fenséges magányod ember pusztítja
felelőtlen butasággal
búvó patakok futnak a mélyben
vadcsapások árulkadnak
szépséges erdők értetek kiáltok

Siersthal, 2017. április 12.

tövis és szirom

és én csak nézem
tövis és szirom
vadul hajt a rózsa
közötte tulipánok
lenge virágszirma
félek
most ne pajkoskodj
te szél
ne hajlítsd azokat
a gyenge szárakat
tüske ne sebezze
a viruló tulipánokat

Siersthal, 2017. április 09.

igézet

szavak, sorok, dallamok
mind-mind bennem dobbannak
miközben odakint
szárnyat bontott a tavasz
virágzó fák álmaiban
boldogság dalol
a pajkos szél
csak nem bírja ki
hogy a lágy szirmokat
markába ne kapja
fogja megszorongatja
majd pajkos kacagással
a meleg levegőre ülteti
szállnak-szállnak
majd aláhullnak
hóesés
szívemre ül
a nem volt tél
tavaszban érkezik

Siersthal, 2017. április 09.

bokréta

csak olvaslak, olvaslak
és közben csokrosodnak bennem a szavak
bokréta - csodaszép szó
tavasz üde virágait
a képzeletem csokorba kötötte
nem szedem le

az idén nem volt tél
hiánya bennem ég
ég - tél
ékes nyelv

lapozgatom az időt
a múltból
hótenger emelkedik elő
gyere hát
hadd üljek a hátad mögé
siklik a szán
apa integet
szeme reám nevet
oh, Peczki domb
hol vagy
s a boldog gyermekkor

elfagyott vágyak
nem lüktetnek
csak a seb
az mi még véresen fáj

lehajtom fejem
becsukom szemem
bár felesleges
s ott vagy TE
mindened nevet
ritka pillanat
máskor oly szomorkás vagy
kérlek most is takarj be
simítsd rám
meleg szavaidat
és mesélj, mesélj

bánatok libegnek
színesek
milyen érdekes
lufit eregetnek
maszatos gyermekek

csillagszemek
fonják a múltam
szeretés fénye
ragyog, ragyog

álomként távozom

Markovics Anitának ajánlom

Siersthal, 2017. április 08.

reggeli levél Neked végre, végre...

8:15
mai reggeli mérleg
mínusszal telt kosár!
fehérre csípkedte a fű zöld orcáját a hideg
az égen kuncsorog a telő Hold
odefenn feledte magát
bár az esti csodafényű amazon csillagok most láthatatlanok
dideregve lüktet a tavasz
kökénybokrok hófehér ruhás leányzók
vagy éppen vénséges vén anyók ideig-óráig megszépülve
lám csodákra képes a természet
szívemben ver szíve
újra és újra csak elámulok
útban hazafelé megpillantva a lankás dombok között búvó völgyeket
a szelíd hajlatok lágyan ölelő karjaiban rejtekezve

Siersthal, 2017. április  07.