Markovics Anitának
belőled úgy szaladnak a szavak
mint a vidáman trappoló téli fogat
lovai patái alatt a hófedte út
szavak fogságában
szavak varázsában
telik életed
lázadó lényed
csupa lángolás
megrészegülve olvaslak
és csak hápogok
mint valami pelyhes kiskacsa
mert teret nyer bennem
az elképesztő képzeted
hát bennem is lángolva lüktetnek
azok a szavak
leírt hihetetlen gondolataid
váratlan szófordulataid
most itt ülök és mondanám
de megbabonáztál verseiddel
és az áhítat némává tesz...
Siersthal, 2017. április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése