bokréta

csak olvaslak, olvaslak
és közben csokrosodnak bennem a szavak
bokréta - csodaszép szó
tavasz üde virágait
a képzeletem csokorba kötötte
nem szedem le

az idén nem volt tél
hiánya bennem ég
ég - tél
ékes nyelv

lapozgatom az időt
a múltból
hótenger emelkedik elő
gyere hát
hadd üljek a hátad mögé
siklik a szán
apa integet
szeme reám nevet
oh, Peczki domb
hol vagy
s a boldog gyermekkor

elfagyott vágyak
nem lüktetnek
csak a seb
az mi még véresen fáj

lehajtom fejem
becsukom szemem
bár felesleges
s ott vagy TE
mindened nevet
ritka pillanat
máskor oly szomorkás vagy
kérlek most is takarj be
simítsd rám
meleg szavaidat
és mesélj, mesélj

bánatok libegnek
színesek
milyen érdekes
lufit eregetnek
maszatos gyermekek

csillagszemek
fonják a múltam
szeretés fénye
ragyog, ragyog

álomként távozom

Markovics Anitának ajánlom

Siersthal, 2017. április 08.