igaz ember

leszegett fejjel
konok makacson
ismételgeted
kifakult igazad
lázrózsás alkonyon
fenn a dombtetőn
papírsárkányt ereget
az elvetélt múlt
csipkerózsika-álmok
szőttek rád
levetethetetlen
tüskeruhát
vársz
kővé meredve
élettelen gondolatokkal
hogy újra hangosan
csobogjon a véred
a felhők mögül
kiömlő alkonyból
varázsszóra
felelevenedik
minden vágyad
minden álmod
derékba tört életed
kiegyenesedik
szétnyílnak az
összefonódott ágak
nyíló virágkelyhekkel
az égre tárulkozik
megújuló életed
végre felébredt
benned
a Csipkerózsika
patakok futnak
vidáman locsogva
a zöld völgyben
csapások vezetnek
az éltető vízhez
mindenfele
bejárod a vadak útját
így szelídülsz
hozzájuk
újra gyermeke leszel
a Földnek
a természettel élő
virágszívű
igaz ember

Siersthal, 2017. május 13.