homlokodra lázrószát csókolt a vágy
eleven magányod pokol tüzeként emészt
göbös ujjaid szorosan kulcsolod
fájdalmad elfelhősíti szemed
ülsz
vársz
ott van küszöb
itt nincs
ülsz
vársz
hajad megőszült tüske
szemedben szent láng az őrület
mit te már nem érzel
bennem ficánkol
fáj
nekem
nagyon
másként
pokoli kín ez a gyötrő el nem múló
lelkiismereti fájdalom
feloldozás nincs
senki e világon nem adhatja meg
fáj
ki nem mondom sosem
így odabent éget
pokol tüze
a mardosó lelkiismeret
Siersthal, 2017, június 01.
Az első szóban lévő elütést érdemes lenne javítani.
VálaszTörlésMárta, köszönöm szépen! Javítom.
VálaszTörlés